Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Fajcsák Attila: A szüret kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódó szokások, hiedelmek

Egerben az egyszerű szőlőmívesek és kapások családi szüretén még néhány évtizeddel ezelőtt is szokásban volt. Táncoltak a tűz körül, át is ugrálták, hogy miért, arra már nem kaptunk értékelhető választ adatközlőinktől. A szüreti tűzgyújtás szokása néhány Gömör megyei faluban is ismert volt. Az Eger környéki farsangi „remélés"-t, a népszokás maszkos figuráit már ismerjük egy korábbi tanulmányból.

109 Tudott dolog az is, hogy a reformkorban Heves megyéről készült írásban a „reménylés"-t, a lakodalom egyik mozzanataként tüntetik fel. E sorba illik a századunk elején Ostoroson, az Eger közelében lévő kis faluban gyakorolt „szüreti remélés" szokása. Utolsó aktusként, mint sok helyen másutt a magyar nyelvterületen, felvonulás és bál zárta a szüretet. A mulatság szervezői a résztvevőktől beszedtek néhány garast, hogy a költségek megtérüljenek. A felvonulásról a fiatalság „ . . . a vigalmi udvarba érkezvén ... a banda rázendít . . . Közben tréfás jelenetek játszódnak le. Humoros háztűznézés, leánykérés kacagtatja a nézőket, majd a rajtakapott szőlőtolvaj mentegetőzése fakaszt hahotát. Azután ismét szól a rezesbanda, ropják a táncot. A mulatság azonban csaknem kizárólag a legényeké és lányoké. Nagyon kevés házaspár vesz részt rajta. Az asszonyok leginkább nézőkként szerepelnek s legtöbbje a kerítésen kívülről figyeli hogyan táncol az ő fia, leánya ... A szüreti mulatság utáni napon is feltűnik a falu közt a „remélők" maskarás, rongyos csapata, széles fülű kosarakkal és bőszájú háti alkalmatosságokkal felszerelve. Remélnek minden lányos háznál. Ahol semmit sem kapnak - ez is előfordul ha nem lányos házhoz tévednek be - onnan elemelik a kezük ügyébe kerülő seprőt, vagy meszelőt s zászlóként viszik, hordják magukkal megcifrázva vonuló csapatuk sallangos, kócos képét. Utánuk hemzseg a gyereksereg. Van riadalom, amikor egyik-másik „remélő" közéjük hajítja a seprőt, melynek már csak a végén szégyenkező csonkja tanúskodik a'mellett, hogy vele valóban sepertek is jobb időkben."

111 E rövid leírásból az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: az ostorosi szüreti remélésnek is, mint a Tahy Gáspár és a Paládi Kovács Attila által leírtakénak is főszereplője a fiatalság. Ebben az esetben éppúgy, mint farsangkor a maskarás legények többnyire lányos házhoz mennek „remélni", adományokat gyűjteni. Bár ebből a rövid és szűkszavú leírásból ez nem derül ki, de megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy míg farsangkor az óévet és a farsangot búcsúztatják, bőséget kívánnak az új esztendőre, addig a szüreti „remélők" az azévi gazdasági eredményeket ünnepelhetik, ez egybeesik a gazdasági év végével, valamint a sűrű lakodalmak időszakának kezdetével. Farsangkor, ami egyben a lagzis időszak vége, esküvői paródiát adnak elő a maszkos legények, ezzel szemben szüret után, annak előzményét, csak „humoros háztűznézést", „leánykérést". Lehetséges, hogy ez a vázlatos szüreti „remélés"-leírás mélyebb összefüggések feltárására nem nyújtott elegendő alapot, ennek közlését azonban e helyen láttuk szerencsésnek annak reményében, hogy az ezzel kapcsolatos későbbi vizsgálatokhoz egy újabb adalékul szolgálhat. Végezetül két lokalizálhatatlan, századfordulón gyűjtött szüreti babona, amelyekhez hasonlót még nem találtunk sem terepmunkánk, sem eddigi kutatásaink során. „Szüretkor a szőllőben nem szabad vízzel mosni a kezet, mert akkor jövőre elveri a jég a szőllőt." „Amelyik szőllőtábla rosszul terem, azt végiglövik puskával, hogy jövőre jó termést adjon."

112 108. Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattár 3163. 109. PALÁDI KOVÁCS Attila 1968. 241-252. 110. TAHY Gáspár 1837. 11. 111. Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattár 4758. 112. Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattár 1371. 444