Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
Fajcsák Attila: A szüret kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódó szokások, hiedelmek
Összegzés Dolgozatunkban áttekintettük a hat-hét hónapos szőlőbeli munkálatok utolsó aktusához, a szürethez, illetve annak kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódó szokásokat és hiedelmeket. Láthattuk, hogy egykoron a szüretek, akár a szőlőjüket egyénileg művelők esetében, akár pedig a nagybirtokokon, elképzelhetetlenek voltak ezek nélkül. Az általunk bemutatott anyag főként két gondolatkör köré csoportosítható: egyik a szüret, mint örömünnep, jeles nap, a másik pedig a terméseredmény valamiképpeni befolyásolása. Biztosak vagyunk már ennyi ismeret birtokában is abban, hogy tovább bővíthető ez a két kör egyrészt az áldozati, másrészt pedig a szőlő szellemével, istenségével kapcsolatos szokások, hiedelmek, babonák irányába. Különösen érdekes és számottevő eredményt hozhat az utóbbival kapcsolatos jövőbeni kutatás, hiszen tudjuk, hogy a kereszténység tanai nem hagyták érintetlenül a szüreti néphagyományokat. Gondoljunk csak a szőlőtő és a szőlővessző, azaz a híveknek Jézussal való kapcsolatának allegóriájára, s ennek következményeként arra, hogy a keresztény hagyományban a szőlő és a bor a legszakrálisabb szimbólumokká váltak. Láthattuk, hogy történelmi borvidékeinken, ahol a megélhetés kizárólagos forrása évszázadokon keresztül a szőlő és a bor volt, a szőlőmívesek életvitele, szokásaik, nézeteik, az esztendő alakulása stb. e két dolog körül forgott. Érthető tehát, hogy ezeknek az embereknek a legfőbb törekvése mindenkor a bő termés biztosítása volt, mely célt a legkülönfélébb varázslatok, szokások, hiedelmek és babonák segítségül hívásával igyekeztek elérni. Mélyebb összefüggések megvilágítására itt közölt adataink ha nem is elegendőek, azt azonban már most is kijelenthetjük: ez az anyag egy valamikor létező gazdag kultusz ékes bizonyítéka, mely töredékes formában is szoros szálakkal kapcsolódik egymáshoz, és nem kizárt, hogy korábban egységes rendszert alkotott. Amit a kutatás már egyébként is tudott, itt újólag csak megerősíteni tudjuk: a magyar szüreti szokáskör számos eltérő korú, jellegű és eredetű agrárrítust, szokást tartalmaz. Ez természetesen érvényes a szüretre is, mint jelesnapra. Néhány eddig még kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert ősi gondolatmeneten alapuló pogány kori, és a népi vallásosságból eredő szokás, hiedelem felvillantásával megpróbáltuk ráirányítani arra a figyelmet, hogy e régi ünnepünk sokkal mélyebb összefüggéseket tartogat még a kutatás számára, mint az a korábbi publikációkból kiderült. IRODALOM ÁKOS Károly 1963. Az áldozat. Budapest AMBRÓZY Ágoston 1933. Szőlőhegyek védőszentjei különös tekintettel a Tokaj-Hegyalj a nagy borvidékére. Budapest ANTALFFY Gyula 1982. Reformkori magyar városrajzok. Budapest APÁCZAI CSERE János 1959. Magyar enciclopaedia. (Sajtó alá rendezte: Bán Imre) Budapest APOR Péter verses művei és levelei, (1676-1752) II. 1903. (szerk.: SZÁDECZKY Lajos) BAKOS József 1959. A tokaj-hegyalj ai régi szőlőművelés szókincse. A z Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. Eger 1969. Az egri régi szőlőművelés szókincse. Eger 445
