Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Fajcsák Attila: A szüret kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódó szokások, hiedelmek

Dörgicsén (Veszprém megye) sosem volt szokás a nagy szüreti dínom-dánom, noha bortermelő község volt. Itt inkább szüreti ünnepély volt, az öregek elmondása szerint. A nagy szőlőbirtokosok, a papok, a gazdag polgárok a szüretelőket összehívták a helyi magtár előtti téren. „A leányok pántlikásan, a legények kalaposán, ünneplőbe öltözve előbb templomba mentek, ahol Istentisztelet volt, majd a tiszttartói lakhoz mentek, ahol egy beszéd következett az égi adományról, és arról, hogy a szüretelés milyen fontos és pontos munkát igényel. A beszéd végeztével mindenki kapott egy darab kalácsot és bort. Ezzel kezdődött a szüret, amely sokszor késő őszig tartott."

81 A kalács és a bor Krisztus testére és vérére utaló ősi áldozati szimbólum. Ezek elfogyasztása a szüretet megelőzően nem lehetett véletlen. Egyébként a szőlőművelés szokáskörében még számos helyen találhatók ősi, áldozati hagyományokra utaló mozzanatok, melyek összefüggéseit érdemes volna más helyen megvizsgálni. Csak gondoljunk a fentebb ismertetett dörgicsei szokáson kívül pl. : a szüreti birkagulyásra, mint áldozati ételre,

82 a szedés megkezdésére, amit a gazda végez,

83 a szüreti bőséges borfogyasztásra, Krisztus vérének ivására,

84 a termés javából készült szüreti koszorúra, melyre egy későbbi dolgozatunkban még visszatérünk, és még sorolhatnánk tovább. Mivel a hálaadás a keresztény alapmagatartás szerves része, természetesen az nemcsak a templom falain belüli hitéletre szorítkozik, hanem a népi vallásos életben számos más megnyilatkozási formája ismert. A szürettel kapcsolatosan még három adatunk van. A múlt század közepén egy váci szüret ünnepi ebédjének első aktusáról így ír a szemtanú: „A gazda felemelkedik székéről, leveszi kalapját és imára kulcsolja kezeit, hogy hálát adjon a Mindenhatónak, megköszönje, hogy őt és háza népét egészségben megtartotta és ily bő áldást juttatott néki ez évben is. Az asztalt körülülők észrevéve a gazda akaratját, mindnyájan leveszik kalapjaikat, vele imádkoznak."

85 Aldebrőn (Heves megye) volt szokásban az, hogy szüretkor a szedőasszonyok szőlőből egy nagy karika szerű koszorút készítettek, majd a szőlőben lévő Szent Donát szobor imára kulcsolt kezére akasztották hálából azért, hogy védelmezte a szőlőt az időjárás viszontagságaitól és más veszélyektől.

86 Mivel a harang a reformátusok körében a hálaadás jelképe,

87 joggal feltételezhetjük, hogy a harangformájú szüreti koszorú is a hálaadás egyik megnyilatkozása. A harangformájú szüreti és aratási koszorúk széles körben elterjedtek a magyar nyelvterületen, legalábbis erről bizonyosodtunk meg terepmunkánk és kutatásaink során. Hogy ebben milyen szerepet játszott a protestantizmus, arra csak egy széles körű vizsgálat adhatna megnyugtató választ. A szüreti szokáskör egyik eszközéről, a legfontosabbról, a koszorúról már szóltunk egy korábbi munkánkban.

88 Számos képzőművészeti alkotás és irodalmi vonatkozású adalék késztetett bennünket arra, hogy egy másik, eleddig kevésbé vizsgált eszközzel: a zászlóval is foglalkozzunk. Egy fenti idézetünkben már olvashattunk arról, hogy a múlt század közepén Egerben a szüret kezdetét a Városi Tanács egyik ablakába kitűzött 81. Bakonyi Múzeum Néprajzi Adattára, Veszprém, ltsz. 11769-81.6. 82. SEBESTYÉN István 1982. 265. 83. ERDÉSZ Sándor 1957. 6-7. Párhuzamként a dél-afrikai kafferek aratási szokását említhetnénk meg, ÁKOS Károly 1963. 187-188. 84. IHÁSZ Gilbert 1886. 114., 641. LŐKÖS István 1980. 217-218., ÁKOS Károly 1963. 254. FAJCSÁK Attila 1990. 63. 85. SUDÁR Sándor 1908. IV. 86. Saját gyűjtés. SÖNPERGER Márton Aldebrő, 1919. I. 8., FAJCSÁK Attila 1986. 4. 87. DENKE Gergely egri református lelkész szíves közlése. 88. FAJCSÁK Attila 1987. 353-366. 441