Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Petercsák Tivadar: Paraszti munkák az Északi-középhegység erdőiben

Az erdészeti tudományok fejlődése és az egész országra a 18. századtól jellemző fakitermelési konjunktúra hatására a Kárpát-medencében egységes technológiája alakul ki a favágásnak. Ehhez egységes eszköz- és nyelvi anyag kapcsolódik, amely az erdészeti műszókincs elterjedésével tájilag csak kisebb eltéréseket mutat. A fakitermelés fontosságát jelzi, hogy az Északi-középhegység területén az ehhez kapcsolódó magyar, szláv és német nyelvi anyag keveredik és rendkívüli gazdagságot mutat. A technológiai újítások közül a fűrész használata néhány évtizedes késéssel a 19. század közepétől jellemző, amely a munkaszervezetet is módosítja. A fa erdei közelítésének rendkívül változatos formái vannak régiónkban, amelyek szervesen kapcsolódnak az Északi- és Keleti-Kárpátok vidékének hasonló jellegű eszközkultúrájához, de az Alpok felé is mutatnak. Új szántípusok elterjedése a favágók migrációjához is köthető (pl. román szánkó), de felvidéki, kelet-szlovákiai kapcsolatokat feltételezhetünk más közelítő és fuvaros szánok (lacsuha szán) esetében. A második világháborút követően a motorizáció régiónkban is fokozatosan kiszorítja a favágásnál és közelítésnél, ill. szállításnál a kézi eszközök és hagyományos technológiák alkalmazását. 2. Faragómunka az erdőn, cserhántás Az ölfavágók, de téli hónapokban a fuvarosok is vállalkoztak a különféle kész- és félkésztermékek faragására az uradalmi erdőkben. A diósgyőri koronauradalom falvainak népe a 19. század második felében nagy mennyiségű keréktalpat, szőlőkarót, és zsindelyt készített bérmunkában, amit az uradalom használt fel, ill. értékesített.

84 A 19. századvégi nagy vasútépítések idején megnőtt a kereslet a vasúti talpfák iránt. Az Északi-középhegység uradalmai vagy a vállalkozók biztosították a fát, amit a faragók maguk termeltek ki és dolgozták fel talpfának {slipper), bányafának,'hordódon20. kép. Szekerce, Gyöngyös. Lónyainé Nagy Éva felv. 1984. 84. VIGA Gyula 1985. 344-346. 389