Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Petercsák Tivadar: Paraszti munkák az Északi-középhegység erdőiben

ra.

79 A két csúszótalppal ellátott szán párhuzamait Közép-Zemplénben, ill. Közép-Szlovákiában találjuk meg, ahol a két csúszótalp neve vlaéuha, zvlaée.

so A fafuvarozás fontosságát jelzi régiónkban, hogy a két világháború közötti években a lótartásáról híres hegyközi Kovácsvágásról 40 gazda, Tarnaleleszről 70-80 fogat, Bodonyból 110, Mátraszőlősről 70, Rimócról 100 lófogat járt rendszeresen az erdőre, a bükki Sályban legalább 100, Felsőtárkányban pedig 200 fuvaros is volt.

81 Itt a 20. század elején jobban szerettek ökörrel fuvarozni, mert az lassabban engedte le a terhet a hegyoldalon, és igénytelenebb volt a takarmányozásra. A Hegyközben az 1920-as évekig, a kisvasút megépítéséig a Károlyi-uradalom két fatelepéről is fuvarosok szállították az ölfát, rönköt, slippert és bányafát a sátoraljaújhelyi vasútállomásra ló- és ökörfogattal (18-19. kép). Naponta általában egyszer fordultak, s az első világháború előtt Pálhá'záról indulva egy nagyrakodásért 2 forint 20 krajcárt, kisrakodásért 2 forintot kaptak.

82 VIGA Gyula a diósgyőri koronauradalom gazdasági feljegyzései alapján hasonlítja össze az erdőmunkások és a fuvarosok bérezését a 19. század második felében. Ezek az adatok egyértelműen a fuvarosok előnyös anyagi helyzetét jelzik. A favágók napszámbére az 1860-as években a faminőségtől függően 60 krajcár és 1 forint 30 kr. között mozgott. 1870-ben a fuvarosok napi bére 3 forint. Az adatok lényegében tükrözik azt a képet, ami a recens néprajzi gyűjtések során nemcsak a Bükk vidékére, de szélesebb területen is érvényes tendencia. Tudniillik, hogy egy fuvarosnak négyszer annyit kell keresnie mint egy gyalogmunkásnak. így a fuvarozási lehetőségekkel rendelkező falvak lakói számára minél előbb elérendő cél volt a fogatszerzés, a fuvarossá válás, ami lényegesen jobb anyagi viszonyokat, mobilabb életmódot jelentett.

83 Az ölfavágás fakitermelés és a fa fuvarozása révén az északi hegyvidék parasztságának minden rétege a kapitalizmus korában is szorosan kötődött az erdőhöz. A 17-18. században alapított üveghuták és vashámorok tűzifaszükséglete indította el a nagyarányú fakitermelést, s ekkor népesítették be a hegységek belső régióit a Felvidékről szlovák erdőmunkásokkal. A fakitermelésnek újabb lendületet adott a kiegyezés utáni liberális gazdaságpolitika, amely az erdőgazdálkodásban a fakereskedelmet állította előtérbe. A fa fontos exportcikk lett.

83/a A 19. század második felében és végén a nagy vasútépítések miatt rengeteg talpfára volt szükség. A 20. század elején többfelé a fakereskedő cégek vásárolják meg az erdők egy részének fáját, és maguk termeltetik ki a favágókkal. Az iparszerű nagyüzemi erdőkitermelés a 18-19. századtól jelen van régiónkban, s ez kialakít egy olyan speciális erdőmunkás-réteget (favágók, közelítők), akik szántófölddel - a természeti és társadalmi viszonyok következtében - nem, vagy alig rendelkeznek, és egzisztenciájukat az év nagy részében az erdei iparszerű tevékenység biztosítja. A fa fuvarozása révén a 20. század közepéig az egyébként földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozó gazdák is rendszeres jövedelemhez jutnak, de az ő lehetőségeiket a mezőgazdasági munkák szabályozzák. Ugyanakkor egy olyan fuvaros réteg is kialakul a 19. század során, amely nem is mindig rendelkezik földdel, s egzisztenciáját a fa és egyéb erdei termékek fuvarozása, az azzal történő kereskedelem biztosítja. 79. DENIA 1062. 49.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 151.; PETERCSÁK Tivadar 1981. 53. 80. Karol ANDEL- Michal MARKUS 1971. 398.; Vasil LATTÁ 1958. 603.; Andrej Gregorcok IGOVÄN 1977. 125. A svájci Alpokban a vastag rönkfát két különálló szántalphoz kötve is szállítják. Werner SCHMITTER 1953. 25. kép. 81. PETERCSÁk Tivadar 1978. 26.; 1986. 132.; 1989. 283.; BARSI Ernő 1987. 59. 82. PETERCSÁK Tivadar 1978. 26. 83. VIGA Gyula 1985. 350-351. 83/a. KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 78. 388