Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
D. Matuz Edit: A kyjaticei kultúra földvára Felsőtárkány–Várhegyen
előzetes közleményeiben a késő bronzkorra, illetve a kora vaskorra datálta a földvár életét. 8 A bronzok és a Párducz által közölt adatok alapján a pilinyi (Kemenczei 1965, 1966/a, 1970), a pilinyi és a gávai (Kalicz 1969), valamint a kyjaticei kultúrához (Kemenczei 1970, 1982, 1984, Nováki 1986-87., Furmánek 1987.) kötötték a települést. 9 A Párducz Mihály ásatásain előkerült leletek vizsgálatával bizonyítani próbáljuk, hogy a várhegyi erődített telep a kyjaticei kultúra klasszikus és késői szakaszát képviseli, népessége a Hallstatt A 2 , B, és B 2 3 időszakban élt itt. A szlovákiai Kyjatice (Kiéte) urnatemetője után nevezte el J. Paulik DK-Szlovákia és É-Magyarország leletanyagát kyjaticei kultúrának. 10 Kutatástörténetének, település és temetkezési szokásainak, kerámiaművességének, fémművességének és történetének összefoglalását Kemenczei Tibor ide vonatkozó műveiben tanulmányozhatjuk, a szlovákiai anyag sajátosságait az utóbbi időben Václav Furmánek foglalta össze. 11 A késő bronzkor második felében a DK-Szlovákiában és É-Magyarországon élő pilinyi kultúra elvesztette önállóságát, területenként különböző mértékben átvette a korai urnamezős, a lausitzi és a gávai kultúra elemeit. Tehát a késő bronzkor 2/b (Hallstatt A,, i.e. 11. század) idején kialakult a kyjaticei kultúra. A Hallstatt A 2 , B, periódus idején párhuzamosan élt és kapcsolatokat alakított ki a dunántúli urnamezős kultúrával (Vali csoportjával), és É-Magyarország K-i, D-i részein élő gávai kultúrával és a szlovákiai lausitzi kultúrával. A preszkíta bevándorlások idején a hegyvidéken megmaradtak települései, története így átnyúlik a kora vaskor első szakaszába (Hallstatt B 232 , C,, i.e. 8, 7. század). A felsőtárkányi anyag (kerámiaformák, díszítménytípusok, csonttárgyak, telepjelenségek) elemzése során térünk ki részletesebben egy-egy minket is érintő problémájára. 1. Kerámiaformák, díszítménytípusok A) Tálak Behúzott peremű tálak Csillogó fekete színű, erősen kiegészített, behúzott peremű tál került elő a III. szelvény 120 cm és a patics közé eső részéből. Méretei: Szá. 27,5 cm, Fá.: 8,5 cm, M.: 10,3 cm. 12 (VI. táblai, kép.) Fekete, fényes felületű, talpgyűrűs, behúzott peremű tál került elő a 2. ház padlószintjéről. Méretei: Szá.: 30 cm, Fá.: 10,9 cm, M.: 10,5 cm. (II. tábla 1. kép.) Különböző méretű, kisebb-nagyobb mértékben behúzott peremű tálak (a töredékek egy része fazékhoz, csészéhez is tartozhatott) töredékei találhatók minden rétegben, felületben. (IX. tábla 7-9., XIII. tábla 19., XVII. tábla 3., 12., XIX. tábla 1., 2., XXV. tábla 3.) Néhány darabot bütyök (XII. tábla 3., XX. tábla 5.), néhányat benyomott pontok (XXI. tábla 5.) díszítenek. Említésre méltó változata az, amikor a peremet egy (esetleg több) helyen egy ujjal az edény belseje felé benyomták. (XXI. tábla 16.) A behúzott peremű tál általánosan használt típus a késő bronzkor folyamán, népcso8. PÁRDUCZ Mihály 1963. 299., 1965. 231., 1970. 100-102. 9. KEMENCZEI Tibor 1965. 106., 9. jegyzet; KEMENCZEI Tibor 1966/a 84., 14. jegyzet, 87., 30. jegyzet; KALICZ Nándor 1969. 30., 33.; KEMENCZEI Tibor 1970. 17.; KEMENCZEI Tibor 1982/a 274, 275; KEMENCZEI Tibor 1984. 21., 41-42., 117., 129-130., XLIV. tábla e. Abb. g 1-4., Abb 14.; NOVÁKI Gyula 1986-87. 89.; Václav FURMÁNEK 1987. Abb. 1. 10. PAULIK, J. 1962. 131-139. 11. KEMENCZEI Tibor 1970. 17-78.; KEMENCZEI Tibor 1975. 331-336.; KEMENCZEI Tibor 1984. 40-57.; 127-152. Abb. 2., 14-21., LXIX-CXXIII.t. Václav FURMÁNEK 1983. 24-32.; Václav FURMÁNEK 1984. 75-76.; Václav FURMÁNEK 1987. 317-323.; Václav FURMÁNEK 1990. 1-103. 12. Rövidítések: Szá.: szájátmérő, Fá.: fenékátmérő, M.: magasság. 12
