Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Révész László: Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról

Révész László HONFOGLALÁS KORI VERETES TARSOLYOK KAROSRÓL /. A veretes tarsolyokról a korábbi kutatások fényében A Kárpát-medencébe érkező magyarság a honfoglalás előtt legkevesebb másfélezer évvel kiszakadt a finnugor testvérnépek közül, s a füves, ligetes sztyeppén iráni, török törzsek szomszédságában élve, gazdálkodásban mind nagyobb teret nyert a nomád életforma. Az új környezethez az idők folyamán szükségszerűen alkalmazkodott hitviláguk, mindennapi életük, s természetesen viseletük, fegyverzetük is.

1 A lovas harcmodor megkövetelte, hogy a harcos felsőtestét mozgásában semmi ne akadályozza, így aztán a szablya, íj tegez és a nyíltartó tegez az övre került, s innen csüngött alá a pásztorember apró használati tárgyait, tűzkészségét rejtő tarsoly is. Természetes folyamatnak tekinthetjük tehát, hogy mind komolyabb rangjelző szerepe lett a különböző számú és anyagú verettél díszített öveknek, melyek honfoglalóink előkelőinek derekát már mint csillogó fémpántok fogták körbe.

2 Nemcsak az öv kapott azonban ilyen rangjelző szerepet, hanem mindazon fegyverek, melyek arról lecsüngtek, s maga a tarsoly is. A bőrtarsoly fedelét ékesítő tarsolylemezek rendeltetésére már a múlt század végén, az első néhány darab előkerülése után fény derült.

3 Ornamentikájuk elemzése nyomán az is valószínűvé vált, hogy mintakincsük eredete a selyemszövetek, ill. a rátéttel, domborítással díszített bőrmunkák - többek között éppen a bőrtarsolyok - motívumkincséből vezethető le.

4 Arra, hogy őseinknek egyszerűbb, ezüst- vagy bronzveretekkel felszerelt tarsolyaik is voltak, mintegy fél évszázada derült csupán fény, egy szerencsés lelet kapcsán. Fettich Nándor, László Gyula, Méri István és Malán Mihály 1941-ben Bodrogszerdahelyen tárta fel egy rangos temető néhány sírját, melyek egyikében ráleltek egy elporladt bőrtarsoly zárószerkezetére: a középső bujtatós veretre, s az azon átfűzött zárószíjat borító veretsorra (1. kép). Rekonstrukciós rajzát László Gyula hamarosan közzétette,

5 majd ennek nyomán Dienes István két nagylélegzetű tanulmányt is szentelt e témakörnek.

6 Munkálkodása nyomán újabb két, évtizedek óta a múzeumi raktárban poroso1. FODOR I., Verecke híres útján . . ., Bp. 1975. 87-219. Uő. FA 24. 1973. 159-162; U. KŐHALMI K., A steppék nomádja lóháton, fegyverben. Bp. 1972. 182-194. 2. LÁSZLÓ Gy., AH 34. 1955. 158-185; DIENES I., FA 16. 1964. 79-80. 3. A tarsolylemezek valódi funkciójának felismerését sokáig hátráltatta az a tény, hogy az első néhány darab síron belüli helyét, mivel nem régész tárta fel azokat, nem ismerték, ill. a szolyvai állítólag a koponya helyén feküdt: LEHÓCZKY T., Arch. Ért. 3. 1870. 201; HAMPEL J., A honfoglalási kor hazai emlékei. A magyar honfoglalás kútfői. Szerk. PAULER Gy.-SZILÁGYI S. Bp. 1900. 705., 782-784. 4. FETTICH N., AH 21. 1937. 85-94; LÁSZLÓ Gy., A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 361. (A továbbiakban: HMNÉ) 5. LÁSZLÓ Gy., HMNÉ 1944. 361., 54. kép. A bodrogszerdahelyi temető közzétételét ERDÉLYI I. végezte el: JAMÉ 4-5. 1961-62. 17-30. 6. DIENES L, FA 16. 1964. 79-112; Uő. FA. 24. 1973. 177-214. 275