Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez
születhetett. Mocsáry Balázst 22 éves korában, tehát 1710-ben már ősz hajú embernek ismerte, akinek birtokában volt az andornaki határ, de azon csak egyetlen épület, a vízimalom állt, ahol „maga mérette a búzát". A földesúr mintegy 40 éve halhatott meg, tehát 1726 körül, amikor birtokát fia, ifjabb Mocsáry Balázs örökölte, ő építtette a török után az első kúriát, ami 1836-ig állhatott, mert akkor kezdték építeni a jelenleg is meglévő klasszicista kastélyt. Míg az apa még nem lakott folyamatosan Andornakon, hanem inkább Ongán, fia már állandóan itt élt. A tanú úgy ismerkedett meg id. Mocsáry Balázzsal, hogy falujába, Deméndre jött át három marhaitató vályút faragtatni. Amikor három férfival, a tanú rokonaival megalkudott, áldomást ittak, és ekkor valamelyikük megkédezte Mocsáryt, hogyan jutott a család Andornak birtokába és miért olyan kicsi a határa? Az első kérdésre a földesúr azt felelte, hogy egyik Andor nevű őse a mohácsi csatában együtt harcolt az egri püspökkel, de a püspök lova felbukott, és ő átadta neki a saját lovát, amivel a főpap meg tudott menekülni. Később Andor felkereste püspököt, aki megjutalmazta: kérése szerint egy malmot adott neki a sajátjából és annyi földet, amennyi a molnárt el tudja tartani. A malmot és környékét pedig, minthogy Andor kapta, róla Andornaknak nevezték el. Végül hozzátette a tanú, hogy a szóban forgó Mocsáry Andor római katolikus volt. A történet, melyet Nagy András adott elő az úriszék előtt, szép példája a magyar főúri családi hagyomány fentmaradásának, és egyúttal egy igen korai helynévmagyarázatnak is. Az esemény hitelességének bizonyítására két mozzanatot szükséges megvizsgálni: Mocsáry Andor jelenlétét, viselkedését a mohácsi csatában, és életmentő szerepét lovának átengedésével. Forrásaink mindkettőre több megegyező és ellentmondó adatot kínálnak, és ezek szembeállítása a monda tényeivel megerősítik vagy megcáfolják a tanú állításainak hitelességét. A mohácsi csata előzményeiről és eseményeiről történetírásunk részletes tudósításokat közöl. Ezek alapján kétségtelen, hogy Várday Pál egri püspök lekísérte Lajos királyt Tolna megyébe, de Bátáról a király parancsára - amit írásban is megkapott, majd megőrzött - visszatért a királynéhoz Budára. A csata időpontjában tehát Budán tartózkodott, ennélfogva a Mocsáry család birtokszerzési hagyománya ezen a ponton nem fedheti a valóságot. 17 1526-ban a Mocsáry család még nem volt birtokos sem Heves, sem Borsod megyében, hanem Nógrádban és Gömörben. Az eredetileg Bocsár(-Lapujtő) faluról, ősi birtokáról Bocsárinak nevezett család a XV. században változtatta meg nevét Mocsárira, de Andornak birtokosává csak a XVI. század végén vált. 18 A mohácsi csatavesztés utáni években Ferdinánd király egyik hívének „fényes vitézkedése" miatt több helyen birtokot adományoz, közöttük Andornakot is, és később ezek kerülnek a Mocsáry család kezére. A korszak viszonyait jellemzi az, hogy a királyi adományozás érték nélküli volt - „latens jus regium" -, s ennek értelmében a birtokjogot csak akkor lehetett érvényesíteni, ha az adományozás időpontjában a birtokon ülő személy örökös nélkül hal meg, tehát a család kihal. Ez volt a helyzet 1529-ben, amikor Ferdinánd, és ugyanez 1580-ban, amikor Rudolf király adományozta el a fent említett birtokokat, többek között Andornakot. A falu tényleges birtokosa azonban a Liptay család, amely a XVI. sz. elejétől - de lehet hogy még korábbi időktől fogva - birtokolta Andornakot a XVIII. század elejéig. 19 Nem lehet vitás, hogy a falu történetére - ismert földesurai közül - legnagyobb hatással a Mocsáry család volt. Rudolf tehát 1580-ban adományozta a falut Mocsáry Györgynek és testvérének, Gergelynek, akik leszármazottai a XX. század közepéig 17. SZEDERKÉNYI Nándor 1890. II. 1.; SUGÁR István 1984. 220. 18. NAGY Iván 1860. VII. 519-524. 19. SZEDERKÉNYI Nándor 1890. II. 22-23., 483. 464
