Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez
többnyire itt laktak. A Liptayakkal 1735-ben egyeztek ki, és birtokrészüket pénzen meg is váltották. Arról nincs tudomásunk, hogy ez a család szintén Andornakon lakott volna. Az eddig elmondottak alapján kétségtelen, hogy a Mocsáry család nem a mohácsi csatában véghez vitt vitézi magatartásért kapta ezt a birtokot, hanem egyéb, az okiratban meg nem nevezett okból. 20 A Mocsáryak birtokszerző hagyományának első részét tehát, azt, hogy „Andor" kapta volna a földet és így alakult ki a falunév, nem fogadhatjuk el, de a második rész, azaz a ló átadása valamilyen ütközetben a főpapnak, megtörténhetett. Ennek az eseménynek lehetett valamiféle magja talán egy, a XVI. századot megelőző korban, és valószínűleg egy egészen más család hadra kelt sarjával megtörtént eset, akinek valamiféle kapcsolata volt a szóban forgó Mocsáryakkal. Mocsáry Antal Nógrád vármegyéről írt munkájában ui. azt állítja, családja a XII. századig „terjed fel". Az adatokat nem közli, csak azt, hogy nevük időközben megváltozott. 203 Történelmünk évszázadai során az egyes korszakokban kialakult főrendek letűntek és helyüket más családoknak adták át. Az Árpád-kor vezető nemzetségei a XV. század végére nagyrészt birtokukat, rangjukat vesztették, és az 1487-es névsorban már csupán négyük kapott helyet. A következő fél század alatt újabb váltás zajlik le és a törökkel már megint egy más, fiatalabb arisztokrácia áll szemben. 21 A mágnások körében észlelhető ilyen társadalmi mobilitás teszi érthetővé azt, hogy a családi, nemzetségi hagyományokat a magasabb szférából leköszönök átadták azoknak, akiknek sorsa - talán a rokonságból - felfelé ívelt. A XVI. századot, Mohácsot megelőző időkből két hadi eseményre gondolhatunk, amelyek számításba jöhetnek olyan helyzet kialakulására, ahol a püspök életének megmentésére és a ló átadására kerülhetett sor. Egyik ezek közül a nevezetes rozgonyi csata 1312-ben, ahol Károly Róbert király is jelen volt, mellette pedig II. Márton egri püspök. Bár a viadal az Aba nemzetséghez tartozó Amadé négy fia személyében az oligarchia, az ország megosztására törekvő kiskirályok és a törvényes Anjou király között folyt, itt kisebb valószínűséggel részt vehetett olyan főnemes is, aki lova átadásával megmentette a püspök életét. Erről a feltételezett eseményről azonban semmiféle feljegyzés, bizonyíték nincs. 22 Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a Mocsáry család nemzedékeiben hagyományozódott eseménymonda az egy évszázaddal korábbi, muhi csatához fűződik. Tudjuk, hogy ezen részt vett a magyar király és II. Kiüt egri püspök is, bár erre csak következtetni lehet. A csata lefolyásáról igen kevés és szűkszavú, egykorú leírás maradt meg, de a rákövetkező években IV. Béla több oklevele birtokadományban részesíti azokat a híveit, akik vitézségükkel kitűntek a harcban. Ezek indokolása kitér a csata egy-egy epizódjára is, amelynek során utalnak az adományozott hősies cselekedetére. A legnevezetesebb és az irodalomból leginkább ismert ilyen eset a felföldi birtokos, Ákos-nembeli Ernye ispáné, akinek hőstette így került be a történelembe: Amikor a csata már vesztésre állt, a király menekülésbe kezdett, de a tatárok üldözőbe vették. „Az Ákos nembeli Ernye ispán azonban hirtelen átadta a királynak vezetéklovát s csapatával feltartóztatta az üldözőket. Noha ő maga is súlyosan megsebesült s alig menthette meg a maga életét, a királynak biztosította az utat az erdők (B. F: ti. a Bükk hegység) rengetegébe (. . .) A Hunt-Pázmány nembeli Ivánka fia András, a Forgách család őse, szintén átadta paripáját s Tamás testvérével együtt feltartotta a száguldó tatárokat. 20. SZEDERKÉNYI Nándor 1890. II. 314-316., 483-484. 20a. NAGY Iván 1860. VII. 519-524. 21. FÜGEDI Erik 1986. 389. 22. FÜGEDI Erik 1986. 389.; SUGÁR István 1984. 94-95 465
