Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Kaposvári Gyula: Szabó János muzeológusi évei Szolnokon (1954–1958)

Utána elmentünk a Várba, ahol a város fő kertészénél kapott megfelelő szobát, ablaka a Tisza-partra néző kertre nyílt. Hamarosan megismerkedhetett a múzeumi baráti kör tagjaival is. Meglepődött, hogy mennyien vannak, fiatalok meg idősebbek, s nemcsak Szolnokon, hanem szerte a megyében. Nincs ebben semmi rendkívüli - válaszoltam a kérdésére -, ahol csak egy szakember van a múzeumban, vagy kettő, ott rákényszerül, hogy társadalmi segítséget gyűjtsön maga mellé. Rövidesen látta is, mit jelent ez a segítség, amikor az első állandó kiállításunk rendezésére került sor. A múzeum ugyanis megkapta a végleges otthont jelentő, egykori „Magyar Király Szálloda" 1860-ból való épületének bal oldali földszintjét, azt gyorsan helyrehozva, 1954. augusztus 20-án egy képzőművészeti tárlatot nyitottunk, amelyen a Szolnoki Művésztelep művészein kívül részt vettek a megye más városaiban alkotó festők és népművészek is. Közben folyt a munka, hogy az első régészeti-történeti állandó kiállítást megrendezzük, „A szolnoki vár 400 éve" címmel. Kellett ehhez egy vármakett, а МОК Kiállításrendező Csoportja ehhez még nem volt felkészülve, nem vállalták. A múzeumi baráti kör segített, Papp Dénes városi főkertész, Gelléri Gyula vasúti tiszt és Sági Pál könyvtáros megcsinálták. A bécsi hadilevéltárból már előzetesen megszerzett mikrofilmes hadmérnöki rajzokat felnagyítottuk, ennek alapján könnyebb volt egymásra ragasztott furnérlemezekből a terepbe mélyedő Tisza és Zagyva medrét hitelesen ábrázolni, amelyek az egykori palánkvár védelmét szolgálták. Az új olasz bástyákkal ellátott trapéz alakú vár, négy magasabb sarokbástyájával, a fallal körülvett középkori városból a Zagyván át a belső várba vezető fahíddal, melynek utolsó mezője a szögletes kaputoronyból felhúzható volt - a részlet- és profilrajzok segítségével hitelesen elkészíthető volt. Nem okozott problémát a vár épületeinek (templom, török dzsámi minarettel, fürdő stb.) ábrázolása sem. A várfal néhány helyén láthatóvá tették a palánkfal szerkezetét is. A vízparti galériaerdők és a fák, bokrok ábrázolása csak addig okozott gondot, míg Papp Dénes ki nem találta, hogy pattogatott kukoricát csinál, ami nemcsak evésre volt jó, hanem temperával befestve facsoportok, fák élethű ábrázolására is. De akadt dolguk a művészeknek is. A meghívóra Patay Mihály grafikusművész a szolnoki vár török kori metszetei alapján készített egy remek rajzot, és Damjanich Jánosról, a múzeum névadójáról egy fametszetet. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Szolnokot érintő fontos eseményéről, a Szolnoki csatáról - a helyszín és a történelmi események ismeretében - Chiovini Ferenc festőművész készített egy jól sikerült csataképet, a kép középpontjába állítva azt a híres csatajelenetet, amikor a Vörössipkás zászlóalj fiatal honvédéi szuronyrohammal* fogják el az osztrák hadsereg tüzéreit az ágyúkkal együtt. S mivel Damjanichról, a legendás tábornokról szerettünk volna portrét bemutatni, Chiovini Ferenc festett egy nagyszerű portrét is. Köztudott, hogy Pettenkofen, a kiváló bécsi festő 1849-ben hadifestőként járt Szolnokon először, s megismerve a Tisza, Zagyva festői vidékét és a szolnoki piacok színes forgatagát, 1851-ben hosszabb időre felkereste városunkat, festette plain air stílusban a piac intimitásait, a várakozó lovakat, szekereket, és Európa-szerte ismertté tette Szolnokot itt készült képeivel. Méltán nevezhetjük őt a szolnoki művészeti élet elindítójának. Másszor is jött, hozott magával más bécsi festőket, s mivel Párizsban bejáratos volt Munkácsy Mihály műtermébe, magyar tanítványainak egész sorát, elsőként Deák Ébner Lajost hívta magával Szolnokra. Természetes hát, hogy Pettenkofen szolnoki piacainak egyik ismert darabját, a Cserépvásárt is megkíséreltük életképszerűen megjeleníteni. A terem egyik sarkának két falrészletére felvázoltattuk a vázlatos Pettenkofen-képet, előtte volt háttal a széken ülő piaci árus szolnoki köznapi viseletben, asszony lévén, vállán nagykendővel, s a posztamenst teleraktuk vászonfazekakkal, kancsók, korsók és tálak sokféle változatával. Mennyi töprengésünkbe került egy-egy ilyen kiállítási részlet újszerű megoldása, de segítettek ebben esténként a műtermi látogatások is, amikor Chiovini Ferenccel, P. Bak 18