Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Korompai János: Adatok a Gárdonyiról elnevezett irodalmi társaságok történetéhez

Ebben a dolgozatban bemutatjuk a két Gárdonyi Társaság megalakulását, munkáját, eredményeit és megszűnésének körülményeit. Ezzel kettős célt szolgálhatunk. Egyrészt vizsgáljuk Gárdonyi Géza életművének hatását, szellemi örökségének érvényesülését, másrészt elemezzük a társaság létrejöttéhez, eredményeihez, majd eltűnéséhez vezető társadalmi és történelmi adottságokat. A dolgozat írása idején az új egyesülési törvény még tárgyalás alatt állt, de mire megjelenik, bizonyára már érvényben lesz. Ahogyan a törvényt előkészítő társadalmi vitánál hasznos volt a közelmúlt tapasztalatainak számbavétele, ugyanúgy hasznos lesz azok mérlegelése a gyakorlati alkalmazás idején is. A dolgozatban a terjedelem korlátai miatt csak a források egy részét ismertethetjük. A két irodalmi társaság teljes történetének megírásához az egyesületi iratok, kiadványok és okmányok további felkutatására és vizsgálatára lenne szükség, és meg kellene hallgatni a még élő egykori tagok visszaemlékezéseit. Mégis meggyőződésünk, hogy a jelenleg kezünkben lévő adatok is elősegítik a főbb kérdések tisztázását. I. AZ ORSZÁGOS GÁRDONYI TÁRSASÁG BUDAPEST Tevékenysége 1922-től 1945-ig Gárdonyi Géza harmincnégy éves korában, 1897 nyarán elhagyta a számára megszokhatatlanul idegen, nyomasztó „kővárost" és Egerbe költözött. Természetesen ezzel nem szakította meg a kapcsolatokat Budapesttel. Gyakran megfordult ott barátainál és az írók találkozóhelyein. Igaz, hogy az idő haladtával egyre ritkábban hagyta el egri otthonát, de akkor meg már őt keresték fel kortársai, pályatársai. Az 1910-ben akadémiai tagságra jutott egri író nagy tekintélye mérhető azon is, hogy még halála évében megalakult Budapesten az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság.

2 A szervezet megalakulásának történetét és munkásságának részleteit az 1942-ben kiadott Húsz esztendő az Országos Gárdonyi Társaság életéből című emlékkönyvből ismerhetjük meg.

3 A 215 oldal terjedelmű kötet szerkesztését Simon Lajos kezdte el, de a befejezés 1942. április 17-én bekövetkezett halála miatt munkatársára, Rakssányi Máriára maradt, aki néhány évvel később, a háborút követő bonyolult körülmények között a társaság újjászervezése érdekében is sokat fáradozott. Simon Lajos

4 kezdettől a budapesti társaság elnöke volt és a húszéves jubileumra készülve megírta az emlékkönyvbe szánt előszót, de annak kinyomtatását már nem élte meg. A Két évtized mesgyéjén című írásában megállapítja, hogy húsz esztendő megmutatja egy társadalmi tömörülés életrevalóságát, és hogy a Gárdonyi Társaság ezt a próbát kiállta. Véleménye szerint az egyesület megszületésének oka a háborút közvetlenül követő évek magyar körülményeiben keresendő. Az ország az elveszített világháború után a kegyetlen trianoni békediktátum rabságában élt. „A kétségbeesett lelkek közül a bfzók ... a tennivágyók álltak össze . . . akik meg voltak győződve róla, hogy 2. A társaság nevéből pár év múlva elhagyták az „Irodalmi" szót. Bizonyára azt akarták így kifejezni, hogy a J^rsaság az irodalommal foglalkozókon kívül más művészeket, tudósokat és érdeklődőket is tagjai közé fogad. 3. Az Országos Gárdonyi Társaság kiadásában jelent meg, Fráter és társa budapesti könyvnyomdájában nyomtatták, Simon Lajos és Rakssányi Mária szerkesztette. e 4. SIMON Lajos, (Cserépváralja, 1876-1942, Budapest): fővárosi tanító, majd iskolaigazgató volt. Szerkesztette a Magyar Család, Magyar Népiskola, Tanító, Tanítók Szövetsége с folyóiratokat. Szépirodalmi munkát is végzett. Berkényi Károly társaságában elemi iskolai tankönyvet szerkesztett. 658