Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez

7. kép. „Régi" pincék, közöttük a Kőhodály utolsóból pedig, aszimmetrikusan elhelyezve, egy szűk bejáratú, alacsony kis fülke nyílik. Az egész pince falazata, mennyezete (boltozata) durva, ritka és mély csákányütések nyomait őrzi, eltérően a legújabb korban készültekétől. A bejárati nyílások előtt mindkét oldalon a kőzetből kihagyott padkákon mély bevágások látszanak, a bejárat felső szélein pedig gerendafészkek(?) nyomai. Úgy tűnik, ezek az egykori nyílászáró szerkezetet tartották. Több fülkében alacsony kőpadka, amire feltehetően kisebb méretű hordókat fektettek. Néhány helyiség falán kb. szemmagasságban kisebb fali fülkék, melyek világító eszközök és ivóedények tárolására szolgálhattak. Egyes helyiségekben a falak kormosak, a pincét tehát alkalmasint lakták, menedéknek használhatták. A hagyományban emlegetett „köbül kivágott jászol"-nak, „kőkariká"-nak, „vaskarikádnak, vagy a falakon állítólag látható „kőfaragások"-nak, „írások"-nak mi nem találtuk nyomát. A Kőhodály eredeti, teljes formája a mai állapotban nem is írható le, de látszik, hogy alaprajzi elrendezése, beosztása lényegesen különbözik az előzőtől. Az egész építmény jelenleg egy hatalmas borház, hosszú oldalának közepén széles bejárattal. Ettől jobbra és balra egy-egy, természetes kőből kihagyott pillér tartja a mennyezetet. Ezekhez még egy csatlakozik, amit nemrég állíthattak be vasbetonból, a megrokkant menynyezetrész alátámasztására. Eredetinek látszik a bejárattól jobbra és balra egy-egy félköríves nyílás, melyek rézsútosan a terepszint felé vezetnek, de kijáratuk beomlott. A törmeléktől nem állapítható meg, hogy eredetileg lépcsős lejáratok, vagy sima csúszdák voltak-e. Az előző esetben az egész borház teljes átépítését kellene feltételeznünk, 487