Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez

Míg Tamást lekaszabolták, András megmenekült valahogy s akkor már a király is túl volt a veszedelmen."

23 Béla király adományleveleiben többször előfordul még a Sajó menti ütközetnek ez a mozzanata, azaz a királynak friss lóval való kisegítése. Ivánka fia András mesternek a Divan (Dévény?) melletti Gimes földet; Rugács fiainak: Donnak és Barnabásnak pedig Fáj földet adományozza.

24 Még egy, ilyen elemekből szőtt történetet ismerünk ebből az időszakból, amely azonban már nem Muhihoz, hanem a Bélháromkúti apátsághoz kapcsolódik. A Sajó melletti ütközetből a király és kísérete a Bükkön át Bélapátfalvához érkezett, de a tatárok mindent feldúlva követték őket és a monostort is megtámadták. „Ezt György ispán fia, Sándor mester, noha maga is súlyosan megsebesült, vitézül megvédelmezte s neki lehet köszönni, hogy a csak nemrég épült szép templom a lángok martaléka nem lett. IV. Béla később azzal jutalmazta vitézségét, hogy Palkonyán két ekényi földet ajándékozott neki".

25 Nézetem szerint a felsorolt példák közül az utolsó kivételével mind alkalmas arra, hogy a XVIII. században feljegyzett hagyomány elindítója legyen. Két esetben, a Forgách család őse és a Gimest elnyerő vitéz neve is András, az első a Felföld nyugati szélén, a második Nógrádban élhetett, tehát közel a Mocsáryaknak nevet adó településhez. A két testvér, Don és barnabás az Abaúj megyei Fájón, Sándor mester pedig Tiszapalkonyán(?) kapott birtokot, felföldi kapcsolataik tehát feltételezhetőek. A Mocsáryakhoz és Andornakhoz talán a legközelebb Ernye ispán, a későbbi bán áll, aki a felföldi Ákos nemzetség tagja, és rokoni kapcsolata valószínű az Aba nemzetséggel, mert 1300 körül az Ákos nem egyik sarjának menyegzőjét Diósgyőr várában az Aba, a Rátót és a Borsa nemzetség részvételével tartották. Ebben az időben már a Mocsáryak is előkelő nemesek lehettek - ha akkor még nem is ezen a néven -, legalábbis így nyilatkozott a kései leszármazott helytörténész, Mocsáry Antal.

26 Ernye bán emellett a Felföldön, s elsősorban Borsod megyében a XIII. sz. végén több várat is épített, mint Diósgyőrt, Dédest és Cserépvárt. Az utóbbi fennhatósága alá rendelt falvak a megye délnyugati szélén vannak - Cserépfalu, Cserépváralja, Tard, Nyárád, Marczelfölde, Olaszi és Kürt -,

27 tehát elképzelhető, hogy egy időben Andornak is közéjük tartozott. Ezeket a feltevéseket a következővel szeretném még kiegészíteni. A Mocsáry-hagyománytól eltérően, a muhi csatához fűződő, okmányokba foglalt események nem az egri püspök, hanem a király személyéhez kapcsolódnak, amire több magyarázat is adható. Igaz, a király mellett részt vett az ütközetben az egri püspök is, de a hagyományban ez utóbbi szerepe elhomályosult, sőt háttérbe szorult. Ez talán azért lehetséges, mert a kor szokásai szerint a püspök is adhatott híveinek egyházi nemességet, amint oklevél őrzi annak emlékét, hogy II. Kilit egri püspök megnemesítette („nobilitaverat") Sibin fia, Sámuel nevű szabadosát. Az ő szerepe az andornaki hagyomány kialakulásában azonban kizárható, mert miután felgyújtotta a káptalan levéltárát, külföldre, Ruthéniába szökött.

28 A Mocsáry család hagyománya a király szerepét azért is cserélhette fel a 23. BOROVSZKY Samu 1909.

1. 37-38., hivatkozva Pauler Gy. művére: A magyarnemzet történelme az Árpádok korában. II. 159. 24. Katona T. 1981. 339., 344-345., 319. 25. BOROVSZKY Samu 1909. 38. 26. KARÁCSONYI János 1900.

1. 103.; NAGY Iván 1860. VII. 519-524. 27. BOROVSZKY Samu 1909. ЗФ41. 28. SUGÁR István 1984. 73. „A magyar főpapok II. Géza király 1141-61 uralkodása alatt kezdték gyakorolni az egyházi nemesség adományozási jogát, telket adván nékik, leginkább azon feltétellel, hogy a püspök zászlója alatt egyházukat és az országot katonaként védelmezni tartoznak." Uo., hivatkozva PORUBSZKY Józsefre (1865. 179-180.). 466