Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez

Bakó Ferenc ANDORNAK Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez A kontinensek, országok és kistájak története szorosan összefügg, létük feltételezi egymást. A legutóbbi, amelyet átfogóan helytörténetnek szoktak nevezni, alapja a másik kettőnek. A nagyobb tájak, régiók és országok általános leírása, bemutatása csak akkor lehet hiteles, vagyis a valóságnak megfelelő, ha számos helytörténeti feldolgozásra, azok eredményeire épült. Ezek hiányában a szintézis nem meggyőző és nem állja meg helyét a kritikával, a helytörténeti adatok birtokában kialakított észrevételekkel szemben. Egyetlen település vagy szűkebb körű falucsoport története csak látszólag kötött egy bizonyos kistájhoz. Ha a kutatás a múlt nagyobb mélységeit, vagy a térben kibontakozott összefüggések szélesebb körét tárja fel, azt eredményezheti, hogy egymástól távoli események, tájak, népek kapcsolataira derül fény. Andornak a Felföld ?s az Alföld találkozási zónájának egyik legkisebb faluja, szinte jelentéktelen település, de létezésének ténye és annak előzményei számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek csak látszólag értelmetlenek, nélkülözik az összefüggéseket. Megfejtésük, azaz jelentésük megértése azonban térben és időben egyaránt együtt jár a horizont kitágulásával. Az Eger-patak völgyében, Kistálya és Nagytálya között fekvő település történetileg igen fontos helyzetű, de kis lélekszáma miatt jó ideig elkerülte a kutatók figyelmét. Hozzájárult ehhez sajátos közigazgatási helyzete is, mert egyes korszakokban Borsod, máskor Heves megyéhez tartozott. A két vármegye között ugyanis az Eger-patak folyása képezte a határt, és ha a település a keleti parton feküdt, akkor Borsod, ha a nyugati parton, úgy Heves megye hajtotta be rajta az adót. 1720 előtt ezért, függetlenül attól, hogy maga a belterület melyik parton volt - mert valószínűleg egyes korokban változtatta a helyét -, az adót mind a két megyének be kellett fizetnie. Ami a falu tudományos megismerését, kutatását illeti, a legújabb korban Borsod megyéhez tartozván, inkább csak utalásokról tudunk, de az 1950 után megindult Heves megyei kutatások Andornakra is kiterjedtek. Történetének vázlatát Soós Imre előbb a műemléki topográfiában, majd a mgye községeiről írt önálló kötetben közölte. A falu 1939-ben közigazgatásilag Kistályával egyesült, Andornaktálya néven.

1 Andornak településtani és néprajzi, népi építészeti képét e sorok írója igyekezett megrajzolni két kiadványban is. Az első a műemléki topográfia leíró része, amelyben a két falut összevontan, de azért mégis szétválaszthatóan írtam meg. Andornak - eszerint - az út és patak menti, szalagtelkes falvak típusába sorolható. Valószínű, hogy középkori magja - de a török hódoltság után biztosan - a patak bal partján húzódó riolit-tufa dombvonulat, amelyben barlanglakások és borospincék vannak. Az andornaki lakópincéket már 1725 körül említi egy hivatalos irat. A föld felszínére épített házak sorai, a Fő 1. CSÍKVÁRI Antal (szerk.) 1939. IV. rész. 4.; DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál 1969. 482484.; SOÓS Imre 1975. 76-77. 459