Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Patay Pál: A hevesi harang és középkori harangok Heves megyében

Az Egri Vár Híradója 1967. évi számában érdekes hírt olvashatunk Szabó János Győző tollából: „Heves. A kultúrház építésénél a templomkert déli szegélyén elásott bronzharang került felszínre (1966)."

1 Ez az igen jelentős kultúrtörténeti emlék azóta a Dobó István Múzeum kiállításában látható. Minthogy eddig - rövid közlésektől eltekintve - részletesen még nem lett ismertetve,

2 úgy vélem, a tüzetes leírásával méltó emléket állítunk Szabó János Győző sokrétű gyűjtőtevékenységének. A harangot a művelődési ház építése alkalmával vízvezeték árkának ásása közben találták, az épület északi falától mintegy 6-7 m-re (a középkori eredetű templom délnyugati sarkától mintegy 30-40 m-re), az egykor a templomkerthez tartozó területen. Ez az árok merőlegesen haladt a templom homlokzata előtti útra. A harang álló helyzetben volt a földben, koronája kb. 190-200 cm mélyen lehetett az akkori talaj felszínéhez képest. (A templom falában látható gótikus ajtókeretek alapján a középkori járószint lényegesen mélyebben volt.) Munkaidő után ásták ki és daruval emelték ki a kiásott gödörből.

3 A harang sértetlen állapotban került napfényre (1. kép). Alsó átmérője 82, a felső (a vállán lévő felirat alatt) 46, magassága koronával 90, korona nélkül 67 cm, súlya kb. 500 kg. A harangtető eléggé lapos, lépcsőzetes, közepén 1, a szélén 2 borda fut körbe. Koronájának fülei legömbölyített könyök formára megtörtek, átmetszetük profilált. Legömbölyített vállán 2 körülfutó borda között találjuk a viszonylag sűrűn elhelyezett minuszkulás betűkből álló feliratát: ANNO DO M CCCC LX V ISTA CAMPANA EST FVSA PER MGRM PAVLVM AD HONOREM SANCTI MARTINI CONFESORIS DE HEVES.

4 (Az Úrnak 1465. esztendejében ez a harang Paulus mester által öntetett a hevesi Szent Márton hitvalló tiszteletére.) A szöveg elejét és végét rozettaszerű embléma választja el egymástól (2. kép). A felirat alatt újabb 2, kissé lejjebb 1, majd a hornyán ismét 1 borda fut körbe. 2. kép. A hevesi harang felirata Elég ritkán fordul elő a középkori harangjainkon, hogy fel legyen rajtuk tüntetve a templom, amelyik számára készült. Az sem általános, hogy a mester megnevezze mgát a feliratban. Sőt évszám sem szerepel minden ránk maradt példányon. A hevesi harangon ez a három adat mind megtalálható. Nincs azonban a feliratban említés téve arról, ki öntetté a harangot és hol történt az öntés. A donatorra, adományozóra, azaz az önttetőre vonatkozólag legjobb esetben is csak feltételezéseink lehetnének, ebbe pedig nem kívánunk belemenni. Legfeljebb azt jegyezhetjük meg, hogy a harang nagyságából következtetve, rangosabb személy adománya lehetett az. Talán a helységet birtokló család tagja (Heves a XV. század közepén a nánai Kompolti család birtoka volt). 1. SZABÓ J. Gy., Régészeti kutatások Heves megyében (1965-1966). Az Egri Vár Híradója 7 (1967) 24. 2. PATAI P., Régi harangok. (Budapest, 1977) 7., 7. kép - Uő., Harangok Somogy földjében. Somogyi Múzeumok Közleményei 3 (1978) 240. - DERCSÉNYI D. - VOIT P., Magyarország Műemlékei Topográfiája IX. Heves megye műemlékei III. (Budapest, 1978) 288. 3. TÓTH Gusztáv (Heves, Bem utca 10. alatti lakos) szóbeli közlése, aki maga is dolgozott a vízvezeték árkának ásásán, jelen volt a harang megtalálásánál és tevékenykedett a kiemelésén. 4. Rövidítések: DO = DOMINI; MGRM = MAGISTRVM 396