Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása VII. (1957–1988)

A „hivatalos", Géza fejedelem által engedélyezett térítés 973-ban, a quedlinburgi találkozó után kezdődött meg hazánkban. Az építészeti emlékekből kikövetkeztethető, formailag egymástól jól megkülönböztethető templomok (hosszhajós- és körtemplomok) két „térítőcsoport" működésére engednek következtetni. (Mint láttuk, mindkettőnek előzményei voltak.) Az általunk „dunai csoportnak" nevezett térítők által felépített, vagy helyreállított hosszhajós, félköríves szentélyű templomok közé sorolhatjuk a következőket: Győr-Káptalandomb, Celldömölk, Pannonhalma(?), Bakonybél(?), Zalavár, Pécsvárad - apátsági templomok -, Tihany(?), Zirc, Esztergom (Szent István tiszteletére szentelt templom, később prépostság), Kalocsa (első székesegyház).

28 A másik, feltehetően észak felől jött, vagy azok nyomán valamivel később érkező térítők nyomán - az előzőleg már említett előzményeket figyelembe véve - épült fel a később püspöki székhellyé választott Gyulafehérvár, Veszprém, Eger, Esztergom - s talán Csanád - első temploma, egy körtemplom, eredetileg keresztelőegyházként Szent Gellért-legenda, Szent Adalbert esztergomi térítése -, amelyek a XI. század közepe táján feltételezett bővítések, új építkezésekig egyben püspöki „székesegyházakként" is betöltötték történeti szerepüket.

29 A fentiekből az olvasható ki, hogy a Szent István által alapított tíz püspökség közül öt-hat (Csanád) fontos település, fejedelmi-királyi szállásközpontban és a hatáskörükbe sorolható nemzetségfői központokban ősi eredetre visszavezethető körtemplomok épültek fel először, keresztelőegyházakként. Pontosabban ma még nem rekonstruálhatjuk az akkori történéseket. Azt azonban elmondhatjuk a jelenlegi vizsgálat nyomán, hogy az akkor feltételezett kétirányú - de nem ellenséges - térítőirányzat, csoportok tevékenysége nyomán körülbelül fele-fele arányban épültek hazánkban hosszhajós- és körtemplomok, keresztelőegyházak a Géza fejedelem által engedélyezett és fia, István király által szervezett és szorgalmazott térítőtevékenység nyomán. 28. Az említett templomok közül Celldömölk, Győr (Káptalandomb), Kalocsa (I. székesegyház), Pécsvárad, apátság, Zalavár (három templom), Zirc (udvarhely) alaprajza a feltárások eredményei alapján bizonyítottnak, a többiek az ezekkel azonos területegység, történeti körülmények és kisebb maradványok alapján valószínűnek tekinthető. (E munkában már idézett irodalom.) 29. Ez az állítás (feltételezés) igen lényeges első székesegyházaink korai megjelenése (kisméretű hosszhajós, félköríves záródású szentéllyel és körtemplom, vagy félköríves szentélyű körtemplom), eredeti rendeltetése, mérete szempontjából, mert kiindulást jelentenek első keresztelőegyházaink, „székesegyházaink" valósághoz közelebb álló meghatározásához. A most e helyen bemutatott új adatok (Eger, Esztergom, Gyulafehérvár, Veszprém) mellett a korábban is említett megfigyelések (Veszprém) és történetileg igazolható adatok (Csanád, Esztergom, Gyulafehérvár) megerősítik a felvetett újabb állításokat. A tudományos hipotéziseknek a korábbi véleményekkel szemben a teoretikus hipotézisek előnyben részesítésének szempontjai szerint a „magyarázó erő", a „megerősítő analógiák", az „eredetiség", a „tudomány legjelentősebb eredményeivel való összhang, az „egyszerűség" és a „logikai szigorúság" alapján az új állításokat előnyben részesíthetik az e kérdéssel foglalkozó kutatók, az e területtel, vagy ahhoz kapcsolódokkal végzett kutatásokkal összhangban. (Az idézett munkákból most kiemelve: DERCSÉNYI D.: i.m. (1970) 26-29. és 89., Uő., i.m. (1984) 8-11., 31-35. és 42-47. - HÁRSING L.-KOZÁK K., i.m. (1973) 241-243. - MAROSI E.: A gerényi rotunda építéstörténetéhez Építés - Építészettudomány V. к. Ъ-Л. sz. 296-304. - (A gyulafehérvári körtemplommal kapcsolatban e helyen közöljük - Lővei Pál szíves szóbeli közlése nyomán - egy eddig említésre nem került fontos megfigyelést. A padlószint (kápolna) alatti helyiségben - a felmérések szerint a szentélyben - a felmenő falmaradványokban nagyméretű, kb. 60x80x100 cm-es méretű (feltehetően római eredetű) köveket figyeltek meg másodlagos beépítésben. Ez a falszövet erdélyi (Demsus), hazai (Győr) és külföldi példák nyomán a római építészeti emlékeket ismerő „bizánci" mesterek munkájára, vagy azok hatására utal.) 339