Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Kozák Károly: Az egri vár feltárása VII. (1957–1988)
dély, Felvidék) vizsgáltuk a korai körtemplomokat, véleményünk szerint legkorábbi keresztelőegyházainkat (9-10. kép). 21 A fentieket egészíti ki az egri várban, a székesegyház déli fala mellett feltárt körtemplom, amely újabb, fontos adatokat szolgáltatott a most tárgyalt kérdés további vizsgálatához. Röviden már ennek a körtemplomnak előkerüléséről is beszámoltunk. Most azonban, e helyen, kissé részletesebben is szólunk, ismertetve az azóta végzett kutatás újabb eredményeit (rekonstrukció stb.). Elsősorban a tárgyalt körtemplomok eredeti rendeltetésének (keresztelőegyház, székesegyház keresztelőkápolnája, fejedelmikirályi kápolna, magánegyház) és építési idejük pontosabb meghatározásában kérdésében kívánunk előrelépni. 22 A várszékesegyház déli oldala melletti K. 5-ös szelvényben a körtemplom hajójának déli része, az ahhoz csatlakozó félköríves szentély indításának külső rétege és a hajó északnyugati részében egy kőből falazott, kőlapokkal fedett „központi helyzetű" sír került elő. E sír keleti végénél egy „téglalap alakú építmény" csekély maradványait, s annak keleti végében feltehetően a hajó és a szentély északkeleti csatlakozásához tartozó bizonytalan részleteit találtuk. A körtemplom hajójának északi részét valószínűleg a háromhajós, késő román kori várszékesegyház, vagy később, a kápolnakoszorús gótikus szentélybővítmény építése idején alakították át, majd bontották le később, pusztították el. A hajó nyugati falát előbb talán a „palota" építésekor alakították át és a gótikus kápolna építésekor bontották el. A szentély falait a XlV-XV-i századi szentélybővítések idején bontották le, illetve falazták el, „kibonthatatlanul" a gótikus szentélybővítések idején. A körtemplom feltárt falmaradványából azonban - megközelítő pontossággal - a következőket állapíthatjuk meg. A templom kőből épült, 90-100 cm-es falvastagsággal, amelyet belülről, az alapozás erősítéseként egy 18-20 cm széles padka kísért. Kívülről és belül 30-70 cm hosszú, 20-40 cm vastag és 20-30 cm magas, minden oldalról megfaragott íves kövek alkották a felületeket, külső falrétegeket, a köztük lévő részt pedig törtkövekből rakták. Bár csak három sort figyelhettünk meg e „falfelületekből", azt is hiányosan, de nyilvánvalóan jellemzője ez az egykori építménynek, amely igen gondosan rakott falú körtemplom lehetett. Ha figyelembe vesszük a táji környezetet („várhegy") 21. GUTHEIL J.: i.m. (1977)26. (E helyen most már csak a szerző Nyitrával kapcsolatos megjegyzéseit említenénk meg, ahol 830 körül Adalram salzburgi érsek templomot szentelt fel Szent Emmerám tiszteletére, amely 880 táján püspöki székhely lett. A püspöki székhely Szent István korában csak társaskáptalan, és csak 1115 körül vált ismét püspöki székhellyé, Kálmán király korában.) - KOZÁK K. : i.m. (1985) 125-135. (Az idézett helyen foglalkoztunk a dévényi (Devin) háromkaréjos záródású „palotakápolnával, s jeleztük az attól délre feltárt körtemplomot - szentély nélküli - is. A közeli Pozsonyban is számolhatunk korai körtemplom maradványainak előkerülésével (várban, vagy a városban). A nyitrai várban álló jelentős román kori részleteket őrző „első székesegyházról" - újból átgondolva a kutatás eddigi feltevéseit, a történeti adatokat - azt mondhatjuk, hogy nem tartjuk kizártnak, hogy a patkó alakú szentély és az ahhoz csatlakozó déli hajófal részlete a 880 táján püspöki székhellyé lett Nyitra Szent Emmerám templomának eredeti részlete, amely később társaskáptalanként, majd ismét püspöki székesegyházként működött. így azonban azt egy salzburgiak segítségével, hatására épült „nyugati típusú" keresztelőegyháznak, majd püspöki székesegyházként („palotakápolnaként")vehetnénk figyelembe. Itt találkozunk igazában a vizsgált kérdéssel - az eddig elmondottakkal egybehangzóan -, legkorábbi keresztelőegyházaink formai, táji, méretbeli megjelenésével, a korai térítés „kétirányú" építészeti vetületével. E körbe tartozik a székesfehérvári négykaréjos Péter és Pál templom („fejedelmi palotakápolna és temetkezőhely) és az esztergomi körtemplom (Szent Vid) építéstörténetének („keresztelőegyház" bizánci típusú, majd palotakápolna) kérdése is, amellyel az idézett helyen részletesebben foglalkoztunk.) 22. KOZÁK K.: (1985) 130-132. 333