Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Révész László: Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról
szablyák mintájára. 27 A szablya ellenzőjére helyezték harci baltáját. Tegezének rágcsálók által szétdúlt vasalásait a jobb lábszár körül találtuk, 5 rombusz alakú nyílheggyel. A jobb combcsont mellett feküdt vaskése s a lókoponya orrával nyugat felé, mögötte a négy lábszárcsont. A nagykarikás csikózabiát a ló tarkójára tették, a lábszárcsontok felett volt a hevedercsat és két körte alakú kengyel. Talán a nyereg tartozéka lehetett az a két 4,7 cm hosszú bronzlemez, melyek a ló koponyája mellett kerültek elő. Tarsolyának veretei és bőrmaradványai - köztük találtuk a csiholóacélt és kovakövet - a jobb alkarcsontok alatt feküdtek (13-15. kép). Sajnos egykori rendszerük, elrendezésük korántsem olyan egyértelmű, mint láttuk azt a 41. sír esetében. Helyszíni megfigyeléseink, a leletegyüttesről készített 1:1 arányú rajz (16. kép) talán mégis lehetővé teszik, hogy megkíséreljük szerkezetének újjáalkotását. A tarsoly bőrmaradványait 12,0 cm hosszan, de csak mintegy 6,0 cm szélességben követhettük nyomon. Részben ebből, másrészt abból a tényből, hogy a baloldalt előkerült veretek egytől egyig díszített oldalukkal lefelé feküdtek, következtettünk arra, hogy a föld súlya ezúttal is meggyűrte, hossztengelye mentén felébe hajtotta a tarsolyt. Összesen 16 db veretet találtunk, négyféle változatban. Bizonyosan a tarsoly fedelét díszítette a négy négyzet alakú veret. Közülük három méretei 1,85x1,75 cm, sarkukon egy-egy 0,2 cm hosszú szegeccsel. Mintájuk központi köralakból a sarkokig nyúló négy levél, melyek belső felülete aranyozott. A levelek közti részt pontkörös minta tölti ki. A negyedik veret formára, mintára megegyezik az előzőekkel, (azzal az apró eltéréssel, hogy a pontkörök helyét itt sík felület tölti ki), csakhogy jóval nagyobb azoknál: mérete 2,4x2,25 cm. Öt szegecs rögzítette, a sarkokon kívül a közepén is volt egy. Hosszuk 0,25 cm, s valamennyit utólag forrasztották a hátlapra. Mint láttuk, bújtatóveret nem került elő e készletből. A meglévő négy veretet hagyományos módon nem helyezhetjük el a tarsoly sarkain, mert a méretbeli különbségek miatt a kompozíció felbillenne. Ha feltételezzük, hogy közülük kettő (16. kép 11., 17.) eredeti helyén van - utóbbi természetesen a tarsoly átbillent oldalán, szegeccsel felfelé került elő - valamint a nagy négyzet alakú veret a ferdén élére állított tarsoly pusztulása során kissé oldalra csúszott, (16. kép 10.) máris közelebb juthatunk a megoldáshoz. Úgy vélem, a tarsoly sarkait négy kisebb veret ékesítette. Kettő - mint láttuk - eredeti helyén feküdt, egyet kissé távolabb találtunk meg (16. kép 15.) talán a rágcsálók bolygatása miatt, egy pedig - a későbbiekben kifejtendő okok miatt - hiányzik. A nagyméretű veret középen lehetett, pontosan olyan funkcióban, mint a budapest—farkasréti, ékkő berakással díszített tarsolyon: tehát a bújtatóveret helyén. Ez egyben azt is jelenti, hogy ahhoz hasonlónak képzeljük el a tárgyalt tarsoly szerkezetét: sarkain a négy kisebb, közepén a nagyobb verettél. Szegélyét azok a háromágú, levélcsokrot mintázó ékítmények kísérhették, melyeket részint eredeti helyükön (16. kép 6-9., 12.), részint átfordulva, szegeccsel felfelé találtunk (16. kép 1-5., 18.). Ez a megoldás nagyon közel áll a besenyőtelek-szőrháti tarsolylemez szegélyének díszítésmódjához. 27/a Szélességük 1,1 cm, magasságuk 1,25 cm. Két-két szegecsük hossza 0,35 cm. A szegélyveretek közül jó néhány erősen korrodálódott, töredékes, így joggal gondolhatunk arra: nem a teljes készlet maradt ránk. Rekonstrukciós rajzunkat e feltevés figyelembevételével készítettük. Egyetlen veret maradt csak, amit mindeddig nem helyeztünk el a díszítmények között; bontás közben a tarsolymaradványok alsó végénél találtunk rá (16. kép 13.). Csepp alakú, hossza 1,8 cm, szélessége 1,1 cm. A karéjos szegély által határolt aranyo27. ZAKHAROV, A.-Arendt, V., Studia Levedica. AH 16. 1935. 48-68. 27a. SZABÓ J. Gy., Heves megye régészeti leletei. Heves megye műemlékei I. Szerk. DERCSÉNYI D.-VOIT P., Bp. 1969. 41-63., 26. kép. 280
