Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Révész László: Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról
nyúlt le még a tarsoly alsó szegélyéig sem. 20 E megfigyelés jelentőségére az alábbiakban még visszatérünk. A fent bemutatott tarsolyhoz hasonlót honfoglalás kori temetőinkben még nem figyeltek meg. Valószínű azonban, hogy a korábbi ásatások hiányos, vagy szakszerűtlen dokumentálása folytán több ilyen is veszendőbe ment: erre utal a Dienes István által feltárt tiszaeszlár-bashalmi II. temetőnek a 13. sírja is. A kirabolt temetkezés olyan - a karosiakhoz nagyon közelálló - áttört véreteket is rejtett, melyeket az ásató tarsoly szegélyvereteiként értelmezett. 21 Jelen esetben a tarsoly bújtatós és sarokveretei hiányoztak, talán eredetileg sem szerepeltek a díszítmények között (10. kép 1-2.). Ha ezen karakterisztikus darabok nincsenek meg, pontos dokumentáció vagy legalább jó leírás hiányában az ilyen több funkcióban is felhasználható ékítmények eredeti rendeltetésére szinte lehetetlen hitelt érdemlően következtetni. Nem ismeretlenek a szegély veretes tarsolyok a kelet-európai régiségek között sem. Krjukovo-Kuzsnoje ősmordvin temetőjének 256. sírjából került elő egy, a fent bemutatott karosira nagyon hasonlító példány (11. kép). Nem lényegtelen adat az sem, hogy ugyanebből a temetkezésből látott napvilágot egy a tiszakécskeihez, 22 valamint a még közöletlen Karos-Eperjesszög III. temető 11. sírjában talált övkészlethez közelálló veretsor is. 23 A fentieknél jóval szellősebb elrendezésben ugyan, de szintén veretek díszítették az észak-kaukázusi Martan-Cu 10. katakombájában talált tarsoly szegélyét. 24 Ezen a tájon fekszik Direktorszkaja Gorka temetője is; melybe ásatója szerint a VII. század végén-VIII. században türk népi elemekkel átitatott alán közösség temetkezett. Az 5. sír övgarnitúrájának részeként közölt veretek a legközelebbi párhuzamai a karosi 41. sír tarsoly-szegélyvereteinek 25 (12. kép). Az előlapot díszítő rozetták hasonmásáért nem kell ilyen messzire mennünk, ismert honfoglalás kori leletanyagunkban is. TápéMalajdok B. temető 13. sírjában a szegényes mellékletű váz jobb medencelapátja alatt feküdt egyetlen ilyen veret, lehetséges, hogy ott is tarsolydíszként alkalmazták 26 (12. kép 2.). 2. Karos-Eperjesszög II. temető 11. sírjának veretes tarsolya Az iméntitől részben eltérő díszítésű és szerkezetű tarsolyt használt az a harcos, akinek háton fekvő nyújtott helyzetű, nagyon rossz megtartású vázát a Karos-Eperjesszög II. temető 11. sírjában tártuk fel (4. kép 1.). Az idős férfi koponyája mellett itt is megtaláltuk a juh combcsontot. Varkocsát két nyitott bronz haj karikával szorította le, ruházatát pedig ezüstlemezkék díszítették. Kaftánjának ujját egy-egy vékony, végein átlyukasztott ezüstpánttal fogták össze. Rubinköves aranygyűrűjét a bal combnyaknál leltük, az elporladt ujjpercek helyén. A bal comb-, ill. lábszárcsont mellett feküdt szablyája, melynek markolatvégét palmettamintás, poncolt hátterű aranyozott ezüstlemez borítja, s a markolat él felőli oldalát egy ún. ujjosztó pecekkel is felszerelték, a kazár 20. Ez kiválóan megfigyelhető a Krjukovo-Kuzsnoje ősmordvin temető 256. sírjának tarsolyánál: ERDÉLYI L, Az ősmagyarság régészeti emlékei Kelet-Európában. Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. BARTHA A.-CZEGLÉDYK.-RÓNA-TAS A., Bp. 1977. 68-70.,4. ábra. 21. DIENES I., A Felső-Tisza-vidék a X. században. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Bp. 1986. 43. kép. 22. ERDÉLYI I., Az ősmagyarság régészeti emlékei Kelet-Európában. MŐT Bp. 1977. 69., 3. kép. 23. DIENES I., Arch. Ért. 91.1964.18-40. 24. VINOGRADOV, V. В., Acta Arch. Hung. 35. 1983. 211-220. 25. ABRAMOVA, M. P., SzA 1982/2.135-155., 5. kép. 26. SZÉLLM., Dolg. 1943.178., 1. kép 14. 279
