Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Mesterházy Károly: A Felső-Tisza-vidéki ötvösműhely és a honfoglalás kori emlékek időrendje

kb. 140 km-re, Öcsöd pedig DNy-ra 160 km-re fekszik az Alföld közepén. Egyes kapcsolatok azonban még nagyobb távolságokat kötnek össze. A szolyvai tarsolylemez háromlevelű palmettája némileg leegyszerűsítve előfordul Szeghalmon, és azonos öntőmintából származó párja Balatonszemesen. A híres zempléni sír, melynek csészéjét B. Marsak a szogd művészeti hagyományokkal kapcsolja össze, egyéb veretei révén Bodrogvéccsel áll összeköttetésben. Az összehasonlításokból a következő tanulságot szűrhetjük le: A Felső-Tisza-vidéken majdnem minden korai övkészletnek, veretnek megtaláljuk a párhuzamát. Minden szál oda vezet, bármily nagyok is a távolságok. Ettől eltérő centrumot jelenleg nem tudunk kimutatni, bár vannak olyan egyezések, amelyeknek eddig nincs kapcsolata a Felső-Tisza-vidékéhez (Szolnok-Strázsahalom, Nagykörű). E szoros kapcsolatokat úgy értelmezzük, hogy a honfoglaló magyarok első nemzedékét egyetlen ötvösműhely látta el művészi termékekkel, és ez a műhely (esetleg több) a Felső-Tisza-vidékén volt. Ezzel elhárul Dienes István és Fodor István második ellenérve, mely szerint a tarsolylemezes kör elterjedése ellene mond a kabarokhoz való kapcsolásnak. Korábbi felfogásunkat az újabb megfigyelésekkel kiegészítve így summázhatjuk: A Felső-Tisza-vidékén zömmel kabarok és török eredetű népelemek telepedtek le. Ennek bizonyítékát abban látjuk, hogy 1. e népesség zömmel katonáskodásból élt, 2. legaktívabbak voltak kapcsolataik a mohamedán világgal, de ugyanakkor a nyugati rablóportyák aktív résztvevői is, 3. művészi ízlésük közép-ázsiai-iráni hagyományokban gyökerezik, 4. e művészet a magyarság egészére szétsugárzott, amit a területükön működő ötvösműhely tevékenysége bizonyít: ellátta az első nemzedék előkelőit művészi termékekkel. így látjuk igazolva Konstantinos Porphyrogennetos megjegyzését: „Mivel pedig a háborúkban legerősebbnek és legbátrabbnak mutatkoztak a nyolc törzs közül, és háborúban elöljártak, az első törzsek rangjára emelték őket."

103 Összefoglalásként azt mondhatjuk, hogy a honfoglaló magyarok 862-től többször megjelentek a Kárpát-medencében. A terület politikai széttagoltságával, természetes védelmi adottságaival, gazdaságföldrajzi előnyeivel teljesen tisztában voltak. Valószínű, hogy a Felső-Tisza-vidékére már a 895-ös évet megelőzően beköltözött egy csoportjuk, a katonai kíséretet alkotó kabarok, vagy azok egy része. A besenyő támadás arra kényszerítette az Etelközben élő törzseket, hogy nyugat felé meneküljenek. A kabarok véglegesen birtokba vették a Felső-Tisza-vidékét, más törzsek pedig erőviszonyaiknak, lehetőségeiknek megfelelően települtek meg Erdélyben, a Nagyalföldön a Dunáig, a Kisalföldön a Garam-Nyitra vonaláig. A további megtelepülés 902-907 körül következett be északon, a Dunántúlon pedig 900 után. A honfoglalók első nemzedékének temetői és sírjai mind a Vág mentén, mind a Nyugat-Dunántúlon előfordulnak. Csupán a Dél-Dunántúl korai betelepülésének hiányoznak régészeti bizonyítékai. Hasonlóképpen fontos, hogy Erdély korai megtelepülését is bizonyítani tudjuk első generacióbeli temetővel, hiszen a Kolozsvár-Zápolya utcai temető függesztőverete még keleti műhelyben készült. A Kárpát-medence megszállását a sírleletek alapján ma még nem tudjuk fokozatok szerint érzékelni. Csupán az első generáció sírjainak alapján ítélhetünk. Következtetéseinket csak az előkelők anyagának segítségével vontuk le, mert a sokoldalú kapcsolatokat csak ezen az anyagon tudtuk megfigyelni. Az egyes temetők anyagának egyedi elemzésével számos más lelőhely (pl. köznépi temetők) is az első nemzedékhez kapcsolható. A nagy temetők vagy korai települések tanúvallomása elől nem is térünk ki, mert a helyi lakossággal való kapcsolatokat csak rajtuk keresztül világíthatjuk meg. 103. GYÖRFFY György 1975. 120.; MORAVCSIK Gyula 1984. 46. 247