Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Korek József: A szarmata házkutatás a Bácskában

Az első háznyomot Párducz M. figyelte meg a hódmezővásárhelyi Solt-Paléban az 1938-ban végzett ásatásakor.

4 A házalap a nála feltüntetett 16., 17. gödör helyén volt. A 16. gödör helyén 58 cm mélyen egyenletes aljú, rombusz alakú, kettős alap volt 10 cm nívókülönbséggel. Az egymás mellé épített első objektum elülső részében 2 vastag cölöplyuk, a hátsó részben pedig 2 helyen 6-8 apró cölöplyuk volt egymás mellett. A 2. házalapnál hasonló elhelyezésben maradtak meg a cölöplyukak, a különbség csupán az, hogy az egyik elsőt is több apró cölöplyuk helyettesítette. A 17. gödör helyén négyszög formájú alap volt 90 cm mélységben. Ebben a középen 25 és 17 cm átmérőjű cölöplyukakat, a sarkokban pedig egy-egy apró, cölöplyukakból összetett nyomot figyelt meg. Párducz M. rekonstrukciója szerint az apró cölöplyukak vékony cölöpök maradványai, amelyeket összekötöttek, s ezáltal hasonlóan vastag tartóoszlopokat nyertek, mint a nagyobb átmérőjű cölöplyukak oszlopai. A cölöplyukak függőleges helyzete miatt a háznak függőleges tartóoszlopai voltak, s erre építették fel a tetőszerkezetet tartó gerendákat. A solt-paléi házalapok helyzet szabta szegényes megfigyelési jelenségei inkább csak kísérletek, mint biztos adatok a szarmata kori házakra. A másik házalapot szintén Párducz M. figyelte meg 1943 nyarán a hódmezővásárhelyi Fehértó-parton.

5 Itt egy kisméretű, háromszög alakú, letapasztott kunyhópadozatot tárt fel. Felfogása szerint a kunyhó a még ma is szokásban levő csőszkunyhókhoz hasonló tetőszerkezettel rendelkezett. Fontos jelenség volt, hogy megtalálta a nádlenyomatos paticsokat, amely bizonyítja, hogy a nádnak sárral való betapasztása a neolitikum óta a természeti adottságoknak megfelelően továbbél. Jelentős lépéssel vitte előbbre a szarmata házkutatás kérdését a Bácska területén végzett kutatás. Zenta-Paphalom és Zombor-Magyarút újabb állomásai a házkutatásnak. Néhány közleményből tudomást szerezhetett már a szakközönség azokról az ásatási munkálatokról, amelyeket a szegedi egyetem Régiségtudományi Intézete 1943. szeptemberében a zentai határ Paphalomnak nevezett részén végzett.

6 A munka folyamán egy nagyobb kiterjedésű jazig telepet sikerült felfedezni. A telep teljes feltárására 1943-ban már nem kerülhetett sor a vetés miatt. Az ásatások befejezéséig eltelt rövid idő alatt dr. Foltiny Istvánnal együtt az alábbi fontosabb jelenségeket figyeltük meg. A Farkas-tanyához tartozó földdel szomszédos Nyiki-féle bérleti földön kukorica utáni szántásban települési foltokat észleltünk, és ezek helyén 5 árkot húztunk. (1. kép) Az 1. árok kétszer 20 m-es volt, de a felszíni cserepeken kívül jelenséget nem eredményezett. A 2. árok hossza 20 m, szélessége 2 m. Benne a 10 és 15 méteres szakaszon 125 cm mélységben 90 cm átmérőjű, kerek alakú tűzhely feküdt. (2. kép) A tűzhely közepében erősen öblösödő edény romjai feküdtek, amelyet sikerült összeállítani. Hengeres nyaka kissé összeszűkül, alsó része fordított csonkakúphoz hasonló. Durva kidolgozású, szürkésvöröses színű, magassága 24 cm, szá 14,5, fá 9,5 cm. Ltsz.: 4287. Zombori Múzeum. 4. PÁRDUCZ M.: Római kori lelőhely Hódmezővásárhelyen a Solt-Paléban. Dolg. 1938. 90123. 1.; PÁRDUCZ M. Drei neue Siedlungen der Römerzeit. Dolg. 1939. 170-174.1.; PÁRDUCZ M. Kora vaskori és szarmata telep és temető Földeákon. Dolg. 1940. 177-188. 1.; PÁRDUCZ M. őskori és szarmata telep Hódmezővásárhely határában. Dolg. 1942.113-120. 1.; PÁRDUCZ M. Szarmata telep a Solt-Paléban. Dolg. 1938. 3. ábra, 95.1., 4. ábra, 97.1., 101-103.1. 5. BANNER J.: Településtörténeti kutatások a hódmezővásárhelyi Fehértó partján. Dolg. 1943. 195-201.1. 6. FOLTINY-KOREK: Ásatás a zentai Paphalmon és környékén. Dolg. 1943. 211-212. 1. 160