Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Éry Kinga: Embertani vizsgálatok Heves megye Kr. e. VIII. századi népességén
egyént. A nők között túlsúlyos volt a hosszú fejű, cromagnoiddal kevert mediterrán elem, de volt a nők között is rövid fejű. Ezek nyakszirtje egy esetben curvoccipital, négy esetben mérsékelten curvoccipital és két esetben planoccipital. F) A népesség párhuzamainak feltárására szolgáló Penrose-fél& távolságszámítás során, 42 nagyobb létszámú férfisorozat került vizsgálatra a bronzkor és a vaskor időszakából, amelyek között a Kárpát-medencétől északra, nyugatra, délre és keletre eső területek lakosai egyaránt szerepelnek. A Heves megyei mintának e 42 sorozattól való általánosított távolsága (C 2 R ) a 10. táblázaton található, amelyen az aláhúzott értékek az 1 százalékos szignifikancia határ (C 2 R 0Д97) alatti, tehát a hozzá hasonló sorozatokat jelzik. Mindössze három sorozat mutatkozott a Heves megyeiekhez hasonlónak. Ezek egyike egy kazahsztáni késő bronzkori, andronovói minta, másika egy besszarábiai vaskori, szkíta minta, harmadika egy görögországi minta, amely szubmükénei, illetve geometrikus kori leleteket fog össze (11. táblázat). E három analógia közelebbi megismerése céljából célszerűnek látszott megvizsgálni, hogy ezek a 42 mintán belül még milyen más sorozatokhoz hasonlítanak, és azokkal milyen összefüggésben állnak. A kazahsztáni, andronovói műveltséget képviselő népesség, a távolságértékeikből szerkesztett dendrogram tanúsága szerint, elsősorban az alsó-volgai katakomba műveltség és az alsó-volgai füves pusztán élt gerendasíros műveltség népességével, továbbá Dél-Tadzsikisztán (Tirgovaja Balka I— III és Makoni-Mor lelőhelyek) késő bronzkori népességével volt hasonlatos, kissé távolabbról azonban hasonlított az erdős sztyeppe alsó-volgai gerendasíros műveltségének és az Észak-Pontus szkíta műveltségének népességére is, vagyis időben és térben jól körülhatárolt mintákhoz (2. kép). A 2. ábráról azonban az is leolvasható, hogy a fenti kapcsolatrendszerben nincs helye a Heves megyei mintának, hiszen ahhoz csupán a szignifikancia határon messze túl kapcsolódik. A besszarábiai és görögországi analógiák, mint a 3. és 4. ábráról leolvasható, nemcsak hogy egymáshoz voltak hasonlók, de csaknem ugyanazon sorozatokhoz is; a besszarábiai szkíta mintához többletként csak egy szlovéniai Hallstatt kori leletegyüttes, a görögországi vaskori mintához pedig, már a szignifikancia határon túl, egy közelkeleti vaskori sorozat, Lachis (Teli Duweir) csatlakozik. A Heves megyei népesség helyét illetően, a feltárt párhuzamokból ilyenformán a következők állapíthatók meg. A késő bronzkori, kazahsztáni andronovói minta végül is nem bizonyult a Heves megyei népesség genetikus előzményének. A közöttük lévő hasonlóság mindazonáltal földrajzi szempontból irányjelző, melynek alapján feltételezhető, hogy a Heves megyei embertani formakör valahol a jelzett keleti sztyeppeövezetben alakulhatott ki. Megvizsgálva a kazahsztáni andronovói és a Heves megyei sorozatok közöttf nagyság (C 2 Q ) és forma (C 2 P ) távolságot, az is megállapítható, hogy a Heves megyei populáció a kazahsztáni andronovói népességtől elsősorban a koponya nagyságában tér el, a Heves megyei népesség ugyanis a több száz évvel korábbi andronovói populációnál gracilizáltabb megjelenésű volt (12. táblázat). A besszarábiai és görögországi vaskori analógiák sem bizonyultak a Heves megyei mintával szervesen összefüggőnek, közöttük genetikai kapcsolat tehát ugyancsak nem lehetett. E sorozatok feltárt párhuzamai arra azonban ráirányítják a figyelmet, hogy a Kr. e. I. évezred vizsgált időszakában az Észak-Pontustól Itáliáig és Szlovéniáig, nagyjából tehát DK-Európa térségében egy olyan embertani formakör volt elterjedve, amelybe a Heves megyei népesség, és így a Kárpát-medence adott térsége is lazán beletartozhatott. 122
