Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Éry Kinga: Embertani vizsgálatok Heves megye Kr. e. VIII. századi népességén
3. Összefoglalás Az embertani vizsgálatok a Kr. e. VIII. századi Heves megyei népességről az alábbi jellemzőket tárták fel. 1. A népesség sírjaiból számottevően több nő, mint férfi került elő. A jelenség oka sok minden lehet, így utalhat akár többnejűségre is, származhat azonban onnan is, hogy a közösséghez tartozó férfiak egy része nem az otthon temetőjében került elhantolásra. 2. A férfiak és nők között megfigyelhetők bizonyos metrikus különbségek, a férfiak termete ugyanis alacsonyabb, és több közöttük a rövid fejű egyén. Mindkét nemre egységesen jellemző ugyanakkor az arc alacsonysága. 3. A népesség zömét hosszú fejű, mediterrán típusú egyének alkották, akiken cromagnoid jegyek is észlelhetők, de cromagnoid jegyek a rövid fejű egyének egy részén is észlelhetők. 4. A férfinépesség formakörének három analógiája közül egy sem bizonyult szervesen közelállónak. A kazahsztáni térség andronovói népességével mutatkozó hasonlóság mindazonáltal utal a Heves megyei népesség embertani formakörének kialakulási helyére és talán a népességen észlelt cromagnoid (andronovói) jegyek eredetére is. A kazahsztáni párhuzam azon régészeti feltevésekkel is összhangban van, miszerint a Heves és Borsod megyei „preszkíta" népesség a délorosz sztyeppe felől érkezhetett a Kárpát-medencébe, amit más oldalról az a negatív adat is alighanem támogat, hogy a Heves megyeiek, valamint a Kárpátoktól északra és nyugatra élt és itt vizsgált népességek között ugyanakkor semmiféle hasonlóság nem volt kimutatható. A besszarábiai és görögországi vaskori analógiák és feltárt kapcsolataik jelentősége abban áll, hogy DK-Európa térségében egy olyan embertani formakör meglétére utalnak, amelybe a Heves megyei népesség és így talán a Kárpát-medence területének egy része is többé-kevésbé beletartozhatott. IRODALOM Age and Sex Patterns of Mortality 1955. Model Life-Tables for Underdeveloped Countries. United Nations, Population Studies 22, New York. ACSÁDI, G.-NEMESKÉRI, J. 1970. History of Human Life Span and Mortality. Budapest. ALEKSZEJEV, V. P. 1961. Paleoantropológia hakaszü epohi zseleza. Szbornik MAE 20, 238-327. DEBEC, G. F. 1967. Essai de determination du poids des Hommes vivants d'après les dimensions des os longs. VII e Congrès Intern, des Sciences Anthrop. et Ethnol., Moscou, 2, 243-250. DEBEC, G. F.-DÜRNOVO, J. A. 1971. Fizicseszkoje razvityije ljugyej epohi eneolita v Juzsnoj Turkmenii. Szov. Etnogr. 1, 26-36 DENISOVA, R. J.-GRAUDONIS, J. J.-GRAVERE, R. U. 1985. Kivutkalnszkij mogilnik epohi bronzü. Riga. DEZSÖ, Gy. 1966. À Population of the Scythian Period between the Danube and the Tisza. Anthrop. Hung. 7, 35-83. EHGARTNER, W. 1959. Die Schädel aus dem frühbronzezeitlichen Gräberfeld von Hainburg, Niederösterreich. MAGW 88-89, 8-90. ÉRY, K.-KRALOVÁNSZKY, A.-NEMESKÉRI, J. 1963. Történeti népességek rekonstrukciójának reprezentációja. Anthrop. Közi. 7, 41-90. « 123
