Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Draskóczy István: Bene vára és a település története a XIII–XV. században az írott források tükrében
- a jövedelmek beszedése. 50 Az uradalom alkalmazottai között két esetben találkozunk officiálissal. 1381-ben Konya bán fiainak, Franknak, Simonnak és Miklósnak közös officialisa, Sáfár Demeter tiltakozott, mert - szerinte - Csecsei Miklós a közeli Réde egy darabját birtokba vette. Tarjánban 1394-ben volt tisztjük. 51 Szécsényi Tamásról az uradalom fiára szállt. A fiút Kónyának hívták. Halála után gyermekei, Frank, Simon és Miklós nem osztották fel a javaikat. Természetesen bizonyos magánvagyona mindegyiküknek volt. így Franknak Gyöngyösön és Budán volt saját curia-ja, testvérének, Simonnak pedig a család névadó központi birtokán, Szécsényben. A testvérek udvarházaikat elcserélték egymással 1386-ban. Az ügyletből az derül ki a számunkra, hogy a budai és a gyöngyösi udvarház együttesen ért annyit, mint a szécsényi. 1393-ban Gyöngyös plébánosát Frank nevezte ki. A családi vagyon megosztására csak 1411-ben került sor. Mint láttuk, Bene továbbra is közös maradt. Az oklevél egyedül Patával foglalkozott részletesebben, mert ez a település László kizárólagos szerzeménye volt. О 5 faluért cserébe Pata felét odaígérte nagybátyjának, de az egyezség végül is nem valósult meg. 52 A vár történetének az utolsó korszakáról már keveset tudunk. A Szécsényiek 1423-ig voltak az uradalom egészének a birtokában. Ekkor Simon gyermeke, Miklós, akii Hont megyei váráról Salgóinak neveztek az oklevelek, hamis pénz verésének a bűnébe esett, javai jó részét (összes várait) az uralkodó elkobozta. 53 így lett Bene egésze és az uradalom fele királyi jószág. Garai Miklós nádornak Nógrád és Hont megyék nádori közgyűlésén 1423. november 18-19-én kiadott okmányaiból megtudjuk, hogy a Salgói javak lefoglalására Tornai Pál bánt és Lossonci Zsigmondot küldte ki az uralkodó. A biztosok a bűnös Szécsényi által az esztergomi érsekségtől elvett birtokokra is rátették a kezüket. 54 A következő évben (1424. szeptember 19. az okmány kelte) Berzeviczi Pohárnok István a király várnagya itt. ö került a másik elkobzott erődítmény, a Gömör megyei Ajnácskő élére ts. Az új várkapitánynak hamarosan meggyúlt a baja a gyöngyösiekkel, akiket a korábbinál magasabb hegyvám fizetésére akart szorítani. Zsigmond utasította őt, hogy tartsa meg a városiak kiváltságait. Nem tudjuk, hogy Bene azok közé a Szécsényi jószágok közé tartozott-e, amelyeket az uralkodó az év végén alapított Szent Zsigmond prépostságnak adott át. Mindenesetre később Zsigmond más javakkal gondoskodott az egyházi intézmény eltartásáról. 55 Bene nemsokára a királyné birtoka lett. Borbála 1425. november 11-i okleveléből arról értesülünk, hogy a nála zálogban lévő Ajnácskő élére Berzeviczi Pohárnok Istvánt nevezte ki. Az új várnagy ugyanezen a napon kapta meg a Hatvan melletti Bódogfalut az uralkodó hitvesétől. Ez nem örökadomány volt, csupán visszavonásig volt érvényes. Úgy látszik, hogy a királyné, miután zálogba vette a várat, a királyi várnagyot, aki az uralkodói hitvespár régi híve volt, meghagyta az erődítmény élén. 5 '' Ajnácskő az 1427. évi adóösszeírás szerint Borbála birtoka volt. 57 Mivel 1424 szeptemberében még királyi várnagy ült Benén, így véleményünk szerint csak később került a vár és a hozzá tartozó uradalomrész a királyné kezére. Mint látjuk, 1425 novemberében ő nevezte ki az ajnácskői várnagyot, így a zálogosítás időpontját mi erre az időszakra tesszük. Az 50. DL. 11560. 51. DL. 62530., FEJÉR György 1829-1844. X/2. 220. 52. DL. 7214., DL. 9845., MALYUSZElemér 1951-1958. 1. 3684. 53. DL. 71963., ENGEL Pál 1977. 62., 74. 54. DF. 248235., DF. 248236. DF, 248335., DF. 248507., DF. 248578 Salgói Miklósra: WINDECKE, Eberhardt 1893.178. KUMOROVITZL. Bernát. 1963. 133., 110. 55. DL. 11601., DL 11560., Lásd még az előző jegyzetet. 56. DL. 68976., DL. 68977. 57. Berzeviczi Pohárnok Istvánra: BERZEVICZY Edmund 1881. 35-38. 72
