Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Pálosné Nagy Rózsa: Madárfogás lépvesszővel a gyöngyösi határban

Pálosné Nagy Rózsa MADÁRFOGÁS LÉPVESSZŐVEL A GYÖNGYÖSI HATÁRBAN A madarászat igen nagy múltra visszatekintő, általánosan elterjedt, s a köznép körében elsősorban pénzkeresetre irányuló egyszerű foglalkozásnak számított. Ezt oklevelek is bizonyítják, valamint erre utal a Madarász családnév elterjedése, illetve gyakorisága, mely eleinte foglalkozást jelentett.

1 Magyarországon a középkori királyi udvar szervezetében is külön tisztséget viseltek a királyi madarászok (Aucupes regii),

2 mivel ebben az időben a vadászszervezetet vadfajok és vadászati módok szerint szakosították, ennek tagjai kiváltságot élveztek, s mesterségük apáról fiúra szállt. Később a nép körében is egyre inkább elterjedt, s már a XV. sz.-tól népi foglalkozásnak számított.

3 A kevés földdel rendelkező jobbágyok, családtagjaik - elsősorban a gyerekek -, sőt a fiatalemberszámba menők is előszeretettel madarásztak. Ezenkívül az erdőt járók, az erdőn dolgozók is űzték ezt a mesterséget. Csupán madarászatból megélni nem lehetett, ezt a ma is használatos régi mondóka is bizonyítja: „Halász, vadász, madarász, üres tarisznyában kotorász", vagy „Halász, vadász, madarász, mind éhenkórász".

4 Sok esetben a tollúk miatt fogták a madarakat, ugyanis igen közkedvelt és keresett cikk volt pl. a daru és a kócsagtoll.

5 Az énekesmadarak fogásánál a domináló tényező a saját maga, illetve mások szórakoztatása volt: „. . . lépes vesszőkkel különféle madarat fogdos a madarász s vagy éneklésre megtartás végett kalitkába zárogatja s eladja, vagy pedig jóízű húsokért eledelül felhasználja".

6 A vadászat korlátozásával egy időben (1504-ben) a madarászaiban is szigorításokat vezettek be,

7 de ekkor még a tiltó rendelkezések csak néhány madárfajra vonatkoztak, meghagyva bizonyos lehetőségeket, hiszen nem szólnak pl. a vízimadarakról, a foglyokról, a fürjről stb. A madarak fogására különböző módszereket alkalmaztak: hálókat, tőröket, hurkokat, lépvesszőt és még számos más eszközt, amiből is látszik, hogy az emberi leleményesség tárháza milyen kimeríthetetlen. A tilalmat különleges esetekben azonban föl is oldhatták, mint pl. Debrecenben, ahol 1813-ban a Város Tanácsa maga 1. É.KISS Sándor 1974.91. 2. H.G. 1871.249. 3. É.KISS Sándor 1974. 91. 4. Saját gyűjtés - Gyöngyös környékén használatos. 5. ECSEDI István 1933.137. 6. PÁK Dienes 1829. И. k. 38. 7. Magyar Törvénytár I. 1000-1526. 682. p. II. Ulászló 1504. decretum XVIII. tvc. 1. par. „. . . mostantól fogva jövőre az ország jobbágyai és parasztjai közül senki se merjen bármi mesterséggel szarvasokra, őzekre, nyulakra és vadkanokra vadászni, valamint fácánokra és császárfajdokra . . . madarászni". 297