Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

tájakon, a specializálódás sajátos formáját képezi.

147 Jelen van valamiféle specializálódás a domb- és hegyvidéki települések jelentős részén, ám ez igen gyakran nem kapcsolódik a mezőgazdálkodáshoz, s nem is egyetlen típusú munkát jelent, hanem többféle válaszlehetőséget a mindenkori kihívásokra. Jól tükrözik ezt a „sokféleséget", ami gyakran specializálódás is, az 1828-as összeírás adatai. Bácskai Vera és Nagy Lajos szerint: „A vallomásokban felsorolt s lokalizált munkalehetőségek köre többnyire szőlőművelésre, pontosabban meg nem határozott mezőgazdasági munkákra, favágásra, tutajozásra, szénégetésre, bányamunkára, fuvarozásra - részben a vásározó kereskedők és kézművesek áruinak a megyei piacokra szállítására, részben vasércnek, sónak és egyéb nyersanyagoknak sokszor távolabbi vidékekre fuvarozására - terjedt ki. A legtöbb esetben azonban nem is utalnak a munka jellegére, csupán mint kézi munka, napszám végzését jegyezték fel, mint ahogy a munkavállalás helyét is viszonylag kevés esetben jelölték meg pontosan: többnyire csupán „másutt", „távolabbi vidéken", „az ország alsó részeiben", „termékenyebb vidéken" végzett mezőgazdasági idénymunkákra utalnak."

148 . Úgy vélem, hogy a specializálódás csak az esetek kisebb részeben jelent sokgenerációs meghatározottságot, többségében szabad mozgásteret, amelyben - a jellemző vagy annak vélt - tevékenységi típus mellett számos más is fellelhető. Mindez nem jelenti persze, hogy ne lennének olyan specializált falvak, amelyeknél egy-egy tevékenységi típus szinte „kulturális specifikumnak tűnik,

149 de ez sem a népesség egészét, sem az éves munka egészét nem érinti. A jobbágyfelszabadítást követően, különösen az ipari növények s egyes intenzív kultúrák elterjedése révén ugyancsak kialakultak speciális vándorló közösségek, akik egy-egy növénykultúra.művelésében szerzett szakismeretükkel jártak be olykor távoli tájakat. Ilyenek pl. a dinnyések, akik közül legismertebbek a Heves megyeiek, főleg a csányiak voltak. Tevékenységük többirányú migrációt jelent: maguk tavasztól őszig voltak távol eszközeikkel, állataikkal, de mivel útra keltek a földdel rendelkező gazdák is, azok egy része hazatért az aratás idejére, más részük gabonáját viszont hegyi emberek -Abasár, Markaz, Gyöngyöstarján, Gyöngyösoroszi-lakói aratták le.

150 Az I. világháborút követően a csányiak távoli tájak uradalmait járták be, s tevékenységük kiterjedt volt még a II. világháború után is. Hasonló szakismeret hordozói voltak a dohányosok, akik régiónkban nem alkottak az alföldeikhez hasonló falvakat, de egyes családok vándoroltak tájaink uradalmaiban is. Főleg a női munkaerő akkumulálói voltak egyes specializálódott kertészfalvak és bolgárkertészetek is {Dunakeszi, Losonc környéke stb.). Sajátos vándorlást figyelhetünk meg a kendermunkák kapcsán is. A múlt szazad végén a mezőkövesdi, tardi, szentistváni asszonyok Tiszafüredre jártak kendert törni,

151 hasonlóan a Bükk- és Mátra-vidék településeinek asszonyaihoz, akik az Alföldön munkával keresték meg a szükséges kendermennyiséget. Kiterjedt kapcsolatai figyelhetők meg ennek a Zempléni-hegység, Hegyköz, ill. a Hernád-völgy és a Bodrogköz vonatkozásában. A Zempléni-hegység területéről (Mikóháza, Filkeháza, Pálháza, Hollóháza, Füzérkajata, Füzérkomlós, Pusztafalu) kisebb-nagyobb csoportokban jártak le az aszszonyok a Bodrogközbe munkát vállalni, s munkájukért a tilolt, gerebenezett rostanya147. ANDRÁSFALVY Bertalan 1978. 238-239. 148. BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 286. 149. VIGA Gyula 1987. 212. 150. Boros Marietta gyűjtése. Ethnológiai Adattár 6290. Összegzőén: BOROSS Marietta 1959. 579-621. 151. Füvessy Anikó gyűjtése. Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára 1417-77. 3, 17. 240