Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

got vitték haza.

15- A szállás és élelem mellett a szösz 1/5-1/7 részét kapták bérbe.

151 Miközben a kendermunkájáról híres bodrogközi Cigánd részesmunkára fogadja a hegyvidék aszonyait, a cigándi nők egy része Királyhelmec környékére vándorol, ahol lent nyűnck 1/4-1/5 részért, amire ugyancsak szükségük van, különösen szemrevaló szőtteseikhez. Végezetül említeni kell még egy területet az állattartás köréből is (a pásztorok migrációjával itt most nem foglalkozom). Sajátos formáját képezték a vándorló specializálódott csoportoknak a birkanyírók, akik a régió egykor nagy hagyományú juhászatát szolgálták ki. Nógrád megyében a (erényi tótok, illetve a csitári és illinyi asszonyok jártak nyírni.

154 A kis földű, nagybirtokokkal körülvett Hevesaranyos, Fedémes, Kömlő. Dédes, Serényfalva, Dobóca, Mikófalva lakói számára fontos idénymunka volt a juhnyírás, Serény>falváró\ már Fényes Elek is feljegyezte, hogy lakóit a szomszédos vármegyékben ezen tevékenységeikről ismerik.

155 Ezek a települések látták el a hevesi, kelet-nógrádi, a Sajó- és Hangony-völgyi juhászat ez irányú munkáját, ám emellett nagy számban jártak az Alföldre aratni és summásmunkára is.

l5íl Természetesen meg sem kísérelhettem, hogy mindazokat a szálakat, kapcsolatokat felfejtsem, amelyek mentén kisebb-nagyobb csoportok vándorlása indult meg közelebbi vagy távolabbi tájak munkaalkalmai felé. Az azonban nyilvánvaló, hogy a történeti Magyarország egészén jelentős népességmozgással kell számolni, s ebben igen fontos hely illeti meg Felső-Magyarország, ill. a Felvidék, valamint a mai Magyarország északi sávjának egymással lezajló és a Magyar Alföldhöz kapcsolódó munkakapcsolatát. Tömegek kerekedtek fel az év egy részében, s kerestek fel más tájakat. Igaz, a migráció legfőbb mozgatója a mezőgazdaság, ül. a vegetáció éves rendje volt, ám a vándorlás különböző módon, különböző fontossággal, igénnyel jelentkezett az egyes tájak, sőt az egyes jobbágyi-paraszti üzemek tevékenységében. A munkára való elvándorlás a domb- és hegyvidéki területeken - a népesség egy része számára - parancsoló kényszer, ám, mint fentebbb is jeleztem, nem egyszerűen a munkaerő-felesleggel rendelkező területek s az abban szűkölködő régiók automatikus kiegyenlítődéséről van szó. Különféle életmód-stratégiák keletkeztek, s - különösen a jobbágyfelszabadítás és a bérmunka egyértelmű térnyerése után - a vándorlásnak, munkavállalásnak is különféle lehetőségei és funkciói alakultak ki. Mindez függött a kibocsátó tájak adottságaitól, helyzetétől, a birtokstruktúrától s a családok munkaszervezetétől, helyzetétől is. Szélsőségesen mostoha adottságú vidékeken a kényszer a család gabona- és élelemszükségletének megszerzése, így behatároltabbak a „választási lehetőségek" a munkamigráció szempontjából is. A vándorlás a gabonatermő tájak felé azonban csupán a nyár néhány hetét veszi igénybe, mellette az év nagyobb részében a helyi lehetőségek vagy más funkciójú vándorlás kap teret. A domb- és középhegységi zóna mezőgazdálkodó térszínein a népesség egy része saját gazdaságát művelheti, így számára esetleg az aratáskor nyílik lehetőség távoli munkavállalásra, a szegényebb réteg azonban az év nagyobb részében távoli munkákra szorul. Ebben a térségben a mezőgazdálkodás, summásság vagy mezőgazdasági napszám, erdőmunka, fuvarozás, bánya- és ipari munka sajátos éves ritmusa áll össze az egyes üzemek gazdasági rendjévé. Ezt gyakran sajátos családi munkamegosztás is tovább bontja: még a tehetősebb családok fiatal gyerekeit is summásmunkára küldik, ahol nem csupán a család jövedelmének megnöveléséről van szó, hanem a fiatalok „belenevelődéséről" is a summásmun152. DOBROSSY István-FÜGEDI Márta 1977. 95-96. 153. PETERCSÁK Tivadar 1973. 54Ü. 154. ZÓLYOMI József 1984. 286. 155. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 126-129. 156. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 126-129. 241