Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

egyenlítődés figyelhető meg, s nem független ez a kérdés a takarmánykereskcdelem különböző formáitól sem.

104 A szénakaszálás- és betakarítás nem mindig önálló, erre a célra szerveződött munkacsapatok feladata, hanem a summásoké vagy igen gyakran a vándoraratóké.

105 Vándorlás szőlőmunkára A munkaerő jelentős koncentrálói voltak a szőlővidékek, amelyek olykor nagy távolságról is felszívták á különböző tájak munkaerő-feleslegét. Szükségessé ezt a szőlő rendkívüli munkaigénye tette, lehetővé pedig az a tény, hogy a szőlőmunkák csúcspontjai lényegében elkerülték a szántóföldi munkák dömpingjét. Különösen Tokaj-Hegyalja történeti borvidéke volt jelentős gyűjtőmedencéje az idénymunkásoknak. A nagy hagyományú szőlőművelés itt munkafolyamataiban is rendkívül differenciált, sa 17-18. században egyholdnyi szőlő megművelése átlagosan 120-150, helyenként 200-240 munkanapot igényelt.""' Ennek megfelelően a fejlett gazdasági termelési táj nemcsak a közeli, hanem olykor távolabbi tájak népességének munkaerejét is igényelte, s a helyi agrárnépesség mellett a vendégmunkások jelentős vándorlását indukálta."

17 Ily módon a hegyaljai mezővárosok gazdasága kis területen számos, eltérő jellegű, más-más életmódot folytató, olykor más-más nyelven beszélő népcsoportokat egyesített az év egy részében, melynek kulturális hatása nem csupán a mezővárosok egykori műveltségén volt lemérhető, hanem bizonyára rendkívül fontos hatást jelentett az egyes itt dolgozó népcsoportok műveltségére is. Ebben a régióban már a 16. századtól számolnunk kell a tömeges idénymunkás-vándorlással. A 18. századi investigatio adatai szerint mintegy 60 zempléni szlovák és ruszin falu lakói jelezték, hogy a Hegyaljára járnak le szőlőmunkára, de Udvari István kutatásai szerint ezek a vallomások 80-85 település lakóinak hegyaljai megjelenésére utalnak. Még 2-3 napi járóföldről is elmentek a 18. században szőlőmunkára, ami részben robotszolgáltatást jelentett, részben pedig bérmunka végzését.

I0S Jelentős tömegek vándoroltak a Hegyaljára a szomszédos északi megyékből, sőt Galíciából is, így a szlovák, ruszin, lengyel és német népesség együtt dolgozott ott a környékbeli magyarsággal."

w Az említett összeírás Szabolcs megyei adatai is a Hegyalja erős vonzásáról tanúskodnak. Páll István vizsgálatai szerint 65 település lakói jelezték, hogy a Hegyaljára kapálni vagy más szőlőmunkára eljárnak. A közeli települések lakói egész nyáron át munkát vállaltak, a távolabbi, 6-7 mérföldre levő falvakból pedig időszakosan jelentek meg, a nagyobb bér fejében.

1

"' Az 1828-as összeírás adatai szerint a hegyaljai szőlőkben a helyi lakosságon kívül 43 Zemplén megyei, 15 Szabolcs megyei falu parasztjai, valamint három hajdúváros - Szoboszló, Nánás, Hajdúdorog - lakosai találtak munkát, további néhány megye egy-egy településének népessége mellett.

1

" Eljártak a 18. század végén a Hegyaljára kapálni a máriapócsi jobbágyok,"

2 s Tokajba jártak szüretre minden második évben szekerekkel a Borsod megyei Varbó jobbágyai is, a földesúr szolgálatára. "

3 104. PALÁDI-KOVACS Attila 1979. 77-86. 105. BALASSA Iván 1985. 34-35. 106. FRISNYÁK Sándor 1985. 64. 107. BODÓ Sándor 1979. 483. 108. UDVARI István 1988. 6.; MÁRKUS Mihály 1972. 123-124. 109. HŐGYE István 1986. 195, 220.; BALASSA Iván 1979. 288.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 336-337. 110. PÁLL István 1987. 50-51. 111. BÁCSKAI Vcra-NAGY Lajos 1984. 286-287. 112. TAKÁCS Péter 1985. 82. 20. jegyzet 113. Borsod megyei Állami Levéltár (továbbiakban BmÁL.) Acta Politica XXII. I. 361. 236