Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

1. kép. Az aratómunkások vándorlásának főbb irányai Magyarországon a 19. században (Foltanová, L. és Balassa I. nyomán) kultúrájú népességének ez irányú egymásra hatását, az eszközváltások stb. jelentőségét vizsgálta, amelyek persze nagyon lényeges kérdések.) Kétségtelen, hogy vannak példák különlegesen nagy távolságokra való vándorlásokra is, ám - praktikus szempontok miatt - ezek voltak a kevésbé jellemzők. A vándorlások zömét sajátos, kétlépcsős folyamatként írhatjuk le. Ennek számos mozzanatára rámutat Balassa Iván is, ám magam úgy vélem, hogy - valóban jelentős volta ellenére - túlhangsúlyozza az új országhatárok jelentőségét e vonatkozásban.

44 Számomra úgy tűnik, hogy a történeti Magyarország északi megyéi és az Alföld mai déli része közötti távolságot korábban is több lépésben „hidalták" át a munkásvándorlások. Trencsén, Árva, Liptó, Zólyom, Szepes, Sáros megyék déli részének népessége dél felé vándorolt, de jobbára csak a magyar-szlovák nyelvhatár vonaláig. A helyükön maradt vákuumot morva és lengyel területekről érkező csoportok foglalták el,

50 illetve e megyék északi részéből lehúzódó népesség. (Ne feledjük, ez mennyiségében és minőségében is igen gyenge termőadottságú táj.) Az innen levándorlók azt a teret töltötték meg, amit a Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád és Zemplén megyék lefelé vándorló népessége szabadon hagyott.

51 A nyelvhatárt magukba foglaló megyék népessége ez, amely zömmel „átlendül" a mai Magyarország területére, ám igaz, hogy a nyugat-szlovákiai 49. BALASSA Iván 1985. 86-89. 50. BALASSA Iván 1985. 85-86. 51. BALASSA Iván 1985. 86. 228