Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)
területekről eljutnak pl. Somogyba is, de zömük a Dunántúl északi részén marad (Sopron, Mosón, Győr megyék), 42 s délebbre haladva egyre inkább felváltja őket az Alpokalja népessége. Az ország keleti felében sem jut túl zömük az Alföld északi peremterületein, s a Magyar Alföld zömét az Északi-Középhegység népessége szolgálja ki aratómunkával. Hangsúlyozom, hogy számos adatunk van a nagyobb amplitúdójú vándorlásra is, zömmel mégis az a jellemző, hogy sajátos, apró hullámokban, szinte a történeti megyénként váltakozva tolják egymást délebbre a munkáscsoportok, s a nagy kiterjedésű megyéknél nagyon jól megfigyelhető a kiegyenlítődés a közigazgatási egység északi és déli régiója között is. így volt ez még Árva megyében is, ahol megragadható a két, különböző adottságú rész közötti kiegyenlítődés. 53 Hasonló folyamatot figyelhetünk meg Hont megye északi és déli része között, 54 Nógrád megye északi és déli területei között pedig már a 18. és 19. századi gazdasági-honismereti irodalom felfigyelt ezekre a kiegyenlítődési folyamatokra. 55 Különösen jól megfigyelhető ez a megosztottság Gömör megye példáján, ahol az északi, iparosodott rész, valamint a déli, földművelő, mezőgazdálkodó terület elkülönülése a 17-18. századtól jól megrajzolható. 56 Jól megragadható a munkaerő vándorlása Zemplén megye északi és déli részei között, míg Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros népének erőteljes irányultsága mutatható ki Szatmár és a Nyírség felé, de egymás között is jól megfigyelhető kiegyenlítődésük a munkaerő vándorlásában. 57 Semmiképpen nem szándékozom tehát elvitatni néprajzunk azon megállapításait, amelyek a Felvidék és az Alföld közötti munkaerő-vándorlás tényét és jelentőségét húzzák alá. Mégis úgy vélem, hogy túlzottan leegyszerűsíti a problémákat az, aki ezt nagy amplitúdójú, egyenes vonalú migrációként értelmezi, s nem úgy, mint összetett belső vándorlások, kis- és nagytáji munkamegosztás sajátos következményeit. Nem tudjuk ma még pontosan, hogy mik voltak azok a tényezők, melyek ezt a mozgást évről évre ily módon motiválták, azon túl, hogy az alapvető elindító okokat ismerjük. Szélsőségesen mostoha adottságú, az önellátás lehetőségével sem rendelkező hegyvidéki területek és a búzatermő Alföld között aránylag egyszerű lenne a folyamat leírása, megragadása. Ám éppen a fentebb jelzett „fokozatosság", „lépcsőzetesség" ténye számos kérdést még nyitva hagy. Bizonyára szerepet kapott ebben a vándormunkások bérezése, a kereseti lehetőségek, a vándorlásnak azonban a távolságok nyilvánvaló határokat szabtak. (Beleértendő ebbe a kapott gabona hazaszállításának nehézsége is.) Nem hagyható figyelmen kívül a felvidéki tevékenységi típusok „etnocitásának" fokozatos felbomlása, 58 de a kárpáti megyék birtokstruktúrájának fokozatos átalakulása sem. 5y De kulcsfontosságú probléma az, amit Balassa Iván fejteget: más minőségű életviszonyok jellemezték a különböző tájak népességét, ami szükségletüket és mentalitásukat is meghatározta. m Ily módon nem csupán egyszerű anyagi szempontok alakították a vándorlás irányát és távolságát, hanem a tradíciók, a termelés és fogyasztás egész struktúrája. 52. BALASSA Iván 1985. 86. 53. SLAVKOVSKY, Péter 1970. 105-108. 54. SÁRKÖZI Zoltán 1965. II. 332.; PARÍKOVÁ, Magdalena-SLAVKOVSKY, Péter 1981. 103-107. 55. RADVÁNYI Ferenc 1711-1716. 10-11.; MOCSÁRY Antal 1826. I. 60-63.; SCHRÄM Ferenc 1968. 662-663.; PÁLMÁNY Béla 1985. 184. 56. ILA Bálint 1976. 400, 404-^05.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973a 549-550. 57. A szatmári aratókhoz: GUNDA Béla 1984. 93. 58. KOVACEVICOVA, Sona 1981. 89-90. 59. FARAGÓ Tamás 1977. 131. 60. BALASSA Iván 1985. 83.
