Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)
A vegetáció s a termelés éves rendje gyakran többirányú kapcsolatokat eredményezett, ami nem csupán a változatos tevékenységi formákban nyilvánult meg, hanem abban is, hogy igen gyakran egy-egy település egyszerre volt kibocsátó és befogadó az idénymunkában (részletesen lásd alább). Például Szolnok megyéből a nyár elején kapásmunkárajártak fel napszámosok Gyöngyös és Eger környékérc, nyáron a szőlővidék népességének egy része ment aratni a Tisza mentére és a Jászságba, majd ősszel újra az Alföldről vándoroltak fel, hogy bekapcsolódjanak a Mátraalja és Eger környéke szüreti munkáiba. 17 Tudunk arról is, hogy a hegyaljai mezővárosok szegényei olykor pl. a Bodrogközben vállaltak részes aratást, ahol-a rendszeres szőlőbeli munka mellett - kenyérszükségletüket megszerezhették. Az így kialakuló sajátos munkaláncolatra még kifejezőbb példát említ Hoffmann Tamás az Alföldre vándorló szlovákok kapcsán. „A kis szlovák hegyi falvak népe már márciusban útrakclt, hogy a Buda környéki szőlőkben a nyitás munkájában részt vehessen. Dolguk végeztével továbbmentek, a Duna-Tisza közén szegődtek el szénát kaszálni, majd aratni ugyanott. Aztán maradtak nyomtatni kétkezi munkásnak, ősszel a budai szőlőkben segítenek és késő ősszel térnek vissza falvaikba. " IS A vándormunkának az egész éves munkarendben elfoglalt helye, jelentősége természetesen az egyes kistájak termőhelyi adottságaitól, eltartó képességétől s az egyes jobbágy-, ill. parasztgazdaságok vagyoni helyzetétől (is) függött. A tehetősebbek számára gyakran csak 2-3 heti távollétet jelentett, s a család gabonaszükségletc egy részének megszerzésére adott lehetőséget, a nincstelenek számára pedig olykor szinte egész éves távollétet: tavasztól őszig a mezőgazdasági munkákban való részvételt, ősztől tavaszig pedig az erdőmunkán végzett napszámot. A mezőgazdálkodás éves rendjének meghatározó szerepe vonatkozott a más jellegű tevékenységre specializálódott vándormunkásokra is. Pl. a mecenzéfi földmunkások az otthoni vetés befejezése után, május elején szegődtek cl a Hegyaljára, s június végéig dolgoztak: az aratásra visszamentek Mcccnzéfrc. |t; A mezőgazdálkodás éves ritmusának kardinális szerepe volt a domb- és hegyvidéki régió népességének egész tevékenységében. A legkülönbözőbb kiegészítő tevékenységet végzők is igyekeztek tavasztól őszig, legalább a nagy nyári munkák idején bekapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe, legelőbb a betakarításba, ami a létfenntartás szempontjából meghatározó volt. Megfigyelhető ez még az iparban és a bányászatban munkát vállalóknál is. Fényes Elek a Miskolchoz közeli Hámor vasgyára és a diósgyőri papírgyár kapcsán utal rá, hogy az ipari üzemek népessége a téli időszakban szaporodik fel, 2 " de sokak számára idénymunkát jelent a múlt században kialakuló nagy ipar- és bányatelepekre való clszcgődés is.1 Sokuknak csak az év egy részében jelentett munkát a bányászat is, s a nyári mezőgazdasági munkák idejére elvándoroltak. 1899-ben a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentésében szerepel: „Bányáink ideiglenes munkásokra vannak szorítva, kik helyüket folyton változtatják és a munkából a tavaszi mezőgazdasági munkálatok megindultával kilépnek. " 22 Mocsáry Antal a gácsi posztógyárról jegyzi fel: „Néha 100, sőt 200 ember is dolgozik benne, télen több, nyáron pedig kevesebb. " 2i 17. Csalog Zsolt kommentárja a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz (továbbiakban SZMNA) 128. kérdésköréhez. Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára. Ezúton köszönöm meg Gulyás Évz és Szabó László segítségét. 18. Idézi: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 386. 19. BALASSA Iván 1959. 291. 20. FÉNYES Elek 1851. II. 84.; I. 262. 21. Vö.: SÁRKÖZI Zoltán 1980. 92. skk. 22. VARGA Gáborné (szerk.) 1970. 59. 23. MOCSÁRY Antal 1826. II. 31. 224
