Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

Nézzünk meg néhány példát az éves munka és vándorlás ciklikusságára az északi hegyvidék különböző részeiről! A zempléni hegyvidéken a férfiak nyáron kepébe jártak aratni, ősszel és télen pedig fát vágtak az erdőn.

24 Míg nyáron lent a szántóföldeken, addig télen fent az erdőkben voltak jobbak a munkaalkalmak.

25 A dél-gömöri falvakból ősszel, a termény betakarítása után indultak el az erdőre fakitermelő munkát keresni, s addig dolgoztak ott, amíg az első hó le nem esett. Tavasszal - a szántás-vetés után -június közepéig cserhántásra szegődtek el.

26 A Nógrád megyei Nőtincs szlovák eredetű lakosságánál külön is jól megrajzolhatók a férfiak és nők éves munkavándorlásának ciklusai: a férfiak tavasztól őszig a helyi uradalomban végeztek mezőgazdasági munkát, majd ősztől tavaszig erdőmunkára mentek. Az asszonyok tavasztól őszig ugyancsak a helyi uradalomban vállaltak munkát, majd ősztől tavaszig a fővárosba és Vácra szegődtek cselednek.

27 Ez a ciklikusság - persze a helyi adottságokhoz igazodva - jól megfigyelhető a felvidéki vándorárusok, vándoriparosok, fuvarosok éves tevékenységében, akik migrációjukat-leszámítva a legszélsőségesebb földrajzi adottságú helyeket - a helyi munkák éves rendjéhez igazították. Ahol a mezőgazdálkodás feltételei különösen mostohák s rendkívül szűkös a termőföld, ott az asszonyok veszik át a férfiak szerepét a mezőgazdálkodásban. Vagyis úgy tűnik, hogy az észak-magyarországi régióban, még a legmostohább földrajzi adottságú területeken is érvényesül a mezőgazdálkodás említett prioritása, s nem csupán a munkamigráció, hanem a termelés valamennyi formája ehhez az alaptevékenységhez igazodik. Nem feladata jelen tanulmánynak, hogy régiónk munkamigrációjának a történetét taglalja, s ez nem is indokolt, hiszen a téma históriai feldolgozásai jelentős részben éppen az északi hegyvidék népcsségmozgalma alapján rajzolták meg a jelenség hazai történetét.

24 Talán nem tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy egyes specializált tevékenységekkel történő vándorlás már a településtörténet korai szakaszában feltételezhető a régión belül, s a két szomszédos nagytáj, az Alföld és az északi hegyvidék között. A mezőgazdasági idénymunka gyakorlatára a 15. század végén már törvény is utal,

24 a 16. századtól pedig már aránylag jól adatolható megléte.

3

" A felvidéki vándor aratók nyírségi jelenlétét irodalmi szinten említi a Magyar Simplicissimus,^ s a feudális kor hivatalos írásbelisége is mind több nyomát őrzi, elsősorban a jobbágyi szolgáltatásként távoli földesúri birtokon végzett munkának.

32 Különösen érdekesek ebből a korból azok az adatok, amelyek azt igazolják, hogy - hasonlóan az árucseréhez - a munkásvándorlások sem szüneteltek a török korban, s hogy a hagyományos táji munkamegosztás törvényszerűségei érvényesültek, szinte függetlenül a közigazgatási határoktól.

33 A 18. században s a 19. század elején, a jobbágyfelszabadításig már rendkívül sok adat utal arra, hogy a nagyszámú, termelőeszközeitől megfosztott agrárproletár mindinkább 24. PETERCSÁK Tivadar 1981. 51. 25. ifj. BARTA János 1977. 87. 26. DOBOSY László 1982. 116. 27. Saját gyűjtés, 1987. 28. Vö.: BALASSA Iván, RÁCZ István, HOFFMANN Tamás, PALÁDI-KOVÁCS Attila idézett munkáit. 29. BALASSA Iván 1985. 25. 30. RÁCZ István 1980. 44.; HOFFMANN Tamás 1963. 337. 31. Idézi: GUNDA Béla 1984. 94. 32. A makovicai Rákóczi-uradalom jobbágyainak zempléni és tiszántúli munkáját említi: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 386. A zempléni szlovák és ruszin falvak lakói uraik hegyaljai birtokain végeztek robotszolgáltatást. Vö.: UDVARI István 1988. 8. 33. Gömör megye 1676-ban követségben kérte az egri pasát, hogy a gömöri szegénység lemehessen az Alföldre, s onnan hozzon élést magának. Említik, hogy korábban Miskolc környékére és a Tisza mellékére szoktak lejárni. ILA Bálint 1938. 9-10. 225