Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Gunda Béla: A természetes növénytakaró és az ember

a gyantát. Gyimesben a legények rágott szurokkal kedveskedtek a leányoknak. Ha a leány elfogadta az ilyen ajándékot, ez a közelebbi barátságot jelentette. A gyantarágás prehisztorikus szokás maradványa, amely Európa fenyőerdő övezetében napjainkig fennmaradt. Igen elterjedt a finnugor népek körében is. Finnországban már a neolitikumból ismerünk rágott gyantaleletet. Szükség esetén dohány helyett szívják a burgonya, a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima), a fekete nadály (Symphytum officinale), a nadragulya (Atropa belladonna), a martilapu (Tussilago farfara) és más növények levelét. Erdélyben már a dohánytermesztés meghonosítása előtt hét-nyolc vadnövény levelét szívták. Tudjuk, hogy a múlt században narkotikumokat használtak az erdélyi kocsmárosok. A borba dohánylevelet, beléndekmagot, a sörbe maszlagot és más anyagot kevertek, hogy „a paraszt a kert alá szédüljön tőle s inkább dicsérje erejét". 6. § A vadnövények és gyümölcsök gyűjtéséhez a székelyeknél sok ősi jogszokás fűződik, amelyek az első foglalással állnak kapcsolatban. A legegyszerűbb foglalójegy az emberi hang. Ha a málnagyűjtők a hegyek között meghallják más málnaszedő csoport hangját, akkor néhány kilométerrel továbbmennek és más területen gyűjtik a málnát. A málnabokor tövébe elhelyezett kosár, ruhadarab is azt jelzi, hogy a környéken a málnát már valaki lefoglalta és gyűjti a termést. Ha valaki a falu határában olyan vadalma- vagy vadkörtefát talál, amelynek bő termése van, de a gyümölcs még nem érett, akkor a fa törzsét vékonyabb ággal, szalma- vagy szénakötéllel körülköti, a fa tövéhez kőhalmocskát rak. A jelek azt jelentik, hogy a fa termését lefoglalta valaki, s ahhoz más nem nyúlhat. Legfeljebb az idegen utas, a pásztor szedhet gyümölcsöt az ilyen megjelölt fáról. A fáknak ilyen módon való birtokbavétele csak a gyümölcs leszedéséig tart. Azután a fát bárki kivághatja vagy a következő évben a termést bárki hasonló módon lefoglalhatja (Hargita hegység). A Börzsöny hegységben a vadgyümölcsfák termése a legeltető juhászokat illette. A Kisalföldön a falu közös legelőjén lévő vadkörtefákra aki rávési a tulajdonjegyét, azzal jelzi, hogy a fa termését birtokba vette. Ez a tulajdonjegy - fejti ki Fél Edit - nem a teljes tulajdont jelenti, hanem csupán azt, hogy az illető igényt tart a gyümölcsre, de magát a fát nem vághatja ki és nem viheti haza. Ugyancsak ezen a vidéken gyűjtik a nyárfa levelét és abból a mosáshoz lúgot főznek. Az asszonyok kora reggel kimennek a falu szélére, ahol sok a nyárfa. Ki-ki nagy kört húz a lehullott, vastag rétegben fekvő levelek köré, és a körben benne hagyja a seprűjét. Ezzel jelzi az asszony, hogy a körön belül összehalmozódott leveleket lefoglalta. A foglalás után hazamennek, elvégzik otthoni munkájukat, és csak később söprik össze a leveleket. 7. § A vadnövények fogyasztása a magyarságnál különböző kultúrtörténeti rétegbe tartozik. így a különböző fák kérgéből készült lepényszerű kenyeret vagy kását, egyes Fragör/ö-speciesek és más növények bogyóit, különböző gyökereket, gumókat a magyarok már fogyasztották az Ural mentén. Már ott ismerhették a nyírvíz ivását, a fenyőgyanta rágását, a kéregedényeket is. A honfoglalás előtt török népek révén ismerhette meg a magyarság az Urtica (csalán)-speciesek, a Heracleum sphondylium (bojtorján) levelének, a Prunus spinosa (kökény), a Cornus mas (som) gyümölcsének, a Typha latifolia (gyékény) gyökértörzsének fogyasztását. Minderre a magyar nyelv finnugor, ugor és régi török eredetű botanikai terminológiájából is következtethetünk. A hagyma (eredeti jelentése 'valamilyen vadhagyma'), kéreg, meggy (eredeti jelentése 'valamilyen bogyóféle') finnugor, az eper, gyökér ugor, a csalán, gyékény, kökény, som, torma honfoglalás előtti török eredetű szavak a magyar nyelvben. Bizonyos az is, hogy a növényföldrajzi viszonyok következtében sok olyan növényt is fogyaszt a magyarság, amelyek már ott voltak a prehisztorikus európai ember asztalán. Az Oxalis-, Rumex-, Cornus-, Chenopodium-, í/rrícű-specieseket, a Prunus spinosa, a Fagus silvatica termését stb. az európai prehisztorikus leletekben (Dánia, Svájc, Bosznia) éppen úgy megta-