Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Bereznai Zsuzsanna: Adatok a házkultuszhoz

don: „Mondtuk a gazdának, hogy fogjék egy kalapácsot, mert ez a kő vízmértékbe magas, üssön rá jól. Ahányat ráütött, annyi liter bort kellett fizetnie a kőműveseknek."

25 Egerbocson az első áldomásra akkor került sor, mikor az alapot már lerakták.

26 Egerszóláton is az alap lerakása után itták az áldomást. A kőműves „felköszöntőt" mondott, szerencsét és sok jószágot kívánt a házhoz. Este vacsorát is adtak az építőknek, „májfát" állítottak, melyet reggel bevettek.

27 Sírokban is az alapkő lerakásakor volt az első „májfaállítás".

28 Bodonyban az első áldomásra akkor került sor, amikor a kőművesek a ház építtetőjével ráüttettek az első kőre, másodszor pedig akkor, amikor a kőlábazatot felrakták. Ekkor „májfát" is állítanak.

29 Egerszóláton az első követ, a sarokkövet kivájták és egy üvegbe kis papírra ráírták az építtető nevét, aki pénzt is tett mellé.

30 Mátraderecskén „amikor az istállót építették, a boszorkány egy marék valamit tett az istálló alapjába, arra építették az istállót, de nem is maradt meg benne állat".

31 Ide kapcsolható az a szokás, hogy az első világháborús emlékművek alapjába is építettek be tárgyakat. Ostoroson a Hősök szobra felállításakor a kőműves egy sörösüvegbe írást tett és berakta a talapzatba.

32 Szilvásváradon a Hősök emlékműve hátoldalára a kőművesek csináltak egy lyukat, ebbe helyezték bele az elesett katonák, az emlékművet építő munkások nevét, valamint a háború történetét tartalmazó papírlapokat.

33 A falak A ház alapjának lerakása után az építés következő mozzanata a négy fal megépítése. Céhes eredetű hagyomány a bokrétaünnepély megtartása. Eredetileg a kőműves szedte virágbokrétát tűzték fel a csúcsra, az építtető felesége színes szalagokat és kendőket kötött fel rá ajándékul, amit azután a kőműves hazavitt a feleségének.

34 A zöld ág vagy bokrétafa

35 állításának szokása országszerte elsősorban a falak felépítéséhez (az első sarok vagy a négy fal teljes magassága) kapcsolódik. A kőművesek „gleichni fának" vagy „glejtnifának" nevezik azt a zöld ágat, aminek a laikus lakosság körében azonban nincs neve. Az utóbbi időben a május elsején felállított fa hatására „májfának" nevezik. 25. Saját gyűjtés, 1986. 26. Saját gyűjtés, 1986. 27. Saját gyűjtés, 1986. 28. Saját gyűjtés, 1986. 29. Saját gyűjtés, 1986. 30. Saját gyűjtés, 1986. 31. ENA 1665-73 32. Saját gyűjtés, 1986. 33. Saját gyűjtés, 1986. 34. BOGDÁN István 1973. 63-65. pp. 35. A bokrétafa díszítése vidékenként, néha még falvanként is eltérő jelleget mutatott. Egyszerűbb formában ma is élő szokás. Országszerte nyír-, nyár-, fűz-, orgona-, mogyorófaággal készítették. Általános volt az a szokás, hogy a zöld ágat az építtető hozta, s a kőművesek díszítették fel a „gazda" által adott dolgokkal. Egyszerűbb formában színes papírszalagokkal díszítik, esetleg az áldomásra szánt üveg italt is rákötik. Ma is ez a legelterjedtebb. A csornaiak nemzetiszín szalagokkal díszítették, a földszigetiek hagyományosan piros és fehér szalagokkal, Árpáson sokszínű szalag volt a dísz. Észak-Magyarországon a kőműveseknek szánt ajándékokat (selyemkendő, babos kendő, zsebkendő, törölköző, abrosz) is rákötötték. A mezőberényi szlovákoknál hagyományosan fehér-piros-kék szalagokkal kellett díszíteni („mert ezek a tót színek"). Itt kerekre faragott rúdra tűzték fel az akácfaágakat (vipevili na stic). A tótkomlósi szlovákoknál a „gazda" sokszínű kendőket kötött rá, s virágokkal is díszítették. Itt az építkezésen segítő nők is kaptak zsebkendőt ajándékba. (Saját gyűjtések, 1986.) 335