Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Balassa Iván: A Tokaj-hegyaljai aszú korai története

A Tridenti-zsinat harmadik összejövetelén 1562-ben történt a tályai borral az az eset, melyet néhány évtizeddel később Joannes BOCATIUS eperjesi, majd kassai iskolaigazgató, főbíró, később Gyulafehérvárt Bethlen Gábor kedves embere egy latin versben örökítette meg: Hinc Bacchi latices abvexerat Hungara tellus Dulcia Pontifice dona ferunda suo. Mox Pater admiscens cupidis nova pocula libris Laudat, et unde liquor sit bonus iste? rogat. Hungarus huic Praesul, cui nota locique, merique Conditio: est matri Tallia nomen, ait Gratulor ergo mihi Papa dicit, talia nobis Vina, Patrem Sanctum Tallia vina decent. Ez tulajdonképpen szójáték. Draskovics György pécsi püspök, aki a királyt képviselte a zsinaton, előbb megemlíti a termőhely nevét (Tálya), majd a pápa latin válaszában tallia vina (ilyen borok) elnevezést használja, jelezvén azt, hogy az a pápai méltósághoz illik. A mondai hangulatú anekdota azt jelzi, hogy az olasz borokhoz szokott pápa finomnak találta a tályai bort.

43 A közvetett bizonyítékok sorában érdemes megemlíteni azt is, hogy a XVI. század második felétől a szüretek később kezdődtek. A XV. század végén a bártfaiak tályai szőleiben az alábbi időpontokban kezdtek szüretelni: 1487. szeptember 28. 1489. október 18. 1491. szeptember 29. 1493. október 12. 1494. október 1. stb. A legtöbb esetben nemcsak egy-két héttel hanem egyszer-egyszer egy egész hónappal korábban kezdték meg a szüretet, mint a XVI. század második felében, amikor a Simon-Juda napi (október 28.) kezdés mind általánosabbá vált és a szüretelés lényegében novemberben folyt, de sokszor decemberre is átcsúszott.

44 A közvetett bizonyítékok után lássuk a nem túl nagyszámú közvetlen bizonyítékokat, melyek a XVII. század első felében mind gyakoribbá válnak. SZIKSZAIFABRICIUS Balázs Nomenclaturájában találkozunk vele először: Asszu szőlő Bor {Bor szót, mivel annak többféle változatát sorolja fel ~ jelzi). Ez a munka ugyan csak 1590-ben jelent meg, de mivel a szerző 1576-ban meghalt, azért ezt az évet tekinthetjük a kézirat keletkezése legrégibb időpontjának. SZIKSZAI FABRICIUS a sárospataki Református Főiskola igazgatójaként működött, ezért jól ismerte a szőlő- és borfajtákat, ami munkájából kétségtelenül kiderül. Különbséget tett a malozsa és az aszú szőlőbor között.

45 Ennél ugyan van egy korábbra történő utalásunk is, de ezt csak a XIX. század első harmadában írta le két kassai borkereskedő: „Noch sind es keine vollen drey Jahrhunderte, dass Hegyaljas Traubengold berühmt zu werden anfingt, denn erst im Jahre 1557 finden wir in alten Documenten der Trockenbeeren erwehnt

.. ,".

46 Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gazdasági iratai között 1620-ban találjuk a következő feljegyzést: „4 43. BOCATIUS, Joannes 1599. idézi SZIRMAY Antal 1804. 20. §. Fordítását 1. Adalékok 1/1896/, 72. 44. BALASSA Iván 1973. 5-6. Itt még további bizonyítékok arra nézve, hogy a XVI. század közepe táján a tokaj-hegyalj ai szőlőművelésben és borászatban jelentős változások következtek be. 45. SZIKSZAI FABRICIUS Balázs 1590. passim. 46. MOHL J.-LASZGALLNER, A. G. 1828.161-162. Bár jól ismerhették a tokaj-hegyalj ai bor kérdését, érezhetően számos oklevél megfordult kezükön, de megállapításukat ebben az esetben mégis csak feltételesen fogadhatók el. 230