Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Balassa Iván: A Tokaj-hegyaljai aszú korai története
lapides uvarumpassarum minorum// 2 lapides uvarumpassarum majorum". 47 A Rákóczi-birtokok kétségtelenül egyik központjai voltak a XVII. század első felében az aszúkészítésnek. 1632:,, . . . aszú szeőleő bora egy altalagh; igen feő,vini vasa no. 1." A Tárcaírói származó adat tehát különbséget tesz az aszú és főbor között. 1635-ben Sárospatakon 7 hordó és 2 átalag aszú szőlőbort említenek, nagyjából ugyanennyit 1639-ben. Ez már olyan mennyiség, mely messze túl van a kísérletezésen és nagyjából a teljes termés 1-2%-át teszi ki. 48 1640-ben jegyezték fel: „Dobainak egy palack aszú szőlőbornál több nincsen ..." pedig Rákóczi György fejedelemnek kellett volna. Ez az adat azért is figyelemre méltó, hogy az aszút nemcsak hordóban, főleg átalagban, hanem palackban is tartották és utazáskor úgy vitték magukkal. 49 1641-ben a hegyaljai városok részletes szőlőszabályzatot készítettek, melyben ezt is feljegyezték: „ ... a szedőknek pedig meg palczaztatasnak beutetés állat, egy Gerezd szőlőt is edényben, vagy máskintis nem engedtetik haza vinni, annális inkább csak egy fél marok aszú szőlőt". Ez a tilalom II. Rákóczi Ferenc szőlészeti szabályzatában 1700-ban is belekerült. 50 Ebből is kitetszik, hogy az aszúszemeknek milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Szerencsen 1643-ban 2 átalag aszúbort ugyancsak feljegyeztek. 51 A XVII. század első feléből csak az adatok egy részét sorakoztattam fel, de az egészet tekintve mégis úgy látszik, hogy azok száma különösen a második negyedben növekedett. Azt hiszem közel járok az igazsághoz, mikor megállapítom, hogy az aszú szőlőbor a XVI. század második felében felbukkan ugyan, mert a gazdasági körülmények kedveznek a római és az olasz középkori hagyományok felújításának (malozsa ~ mazsola), szélesebb körű elterjedésével csak a XVII. században számolhatunk. A század közepére készítése már olyan mértékűvé vált, hogy bizonyos korábbi törvényeket és törvényszerű szokásokat sértett. Ezért 1655-ben az országgyűlés is foglalkozott vele, ami gazdasági súlyát is bizonyítja. Az 1655. évi 79. törvénycikk, magyar fordításban, így rendelkezik: „A hegyaljai városok jelentik, hogy a polgárok, sőt a nemesek szőlőiből is, melyek a földesurak területén vannak, ezeknek tisztj ei a fekete és aszú szemeket, vagyis a becsesebbeket leszedik és elhordatni szokták, amitől, hogy ezen túl őrizkedjenek, miután az jogsértő dolog, törvénybe iktattatott". 52 Az aszúszemek kérdése nem szorul különösebb magyarázatra, а fekete (aszú?) szemek azonban igen. Pontos magyarázattal nem rendelkezem, de feltételezéssel igen. A feketeszőlő előfordul a Thurzók tokaji és tarcali szőlejében 1620-ban, melyből viszonylag kisebb mennyiséget szüreteltek és azt külön szűrték. 53 Érdemes azt is megemlíteni, hogy amikor 1807-ben az Országgyűlés a tokaj-hegyalj ai szőlő kérdését tárgyalta, akkor a legjobb és ajánlott fajták között sorolták fel а fekete muskotalt. A XVIII. század elején a bécsi udvar a legfinomabb aszút 30 átalaggal rendelte meg és ekkor küldtek ezek között először Tokajból 2 átalag muskotály-asz út, melyet a forrás a legkülönlegesebbnek és legfinomabbnak nevez. 54 Azt tudjuk, hogy a muskotály fajta meghonosodása TokajHegyalján már a XVI. század második felében megtörténhetett. A további kutatás majd eldönti, hogy а feketeszőlő vajon ezt a különleges fajtát jelenti-e? 47. RADVÁNSZKY Béla 1896. 1:45. 48. MAKKAI László 1954. 241, 246. 49. SZILÁGYI Sándor 1875. 64. 50. Adalékok 1915. 339. 51. MAKKAI László 1954. 93. 52. SZIRMAY Antal 1804. passim. 53. TAGÁNYI Károly é. n. 54. MGTSz. 9/1902/, 95. 231
