Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Paládi-Kovács Attila: Népi mészégetés a Gömör-Tornai karsztvidéken

dekben Gömör sok határában eltöltött egy-egy mészégető idényt. Bátyja és a többi kecsői mészégető is hasonló vállalkozásokkal kereste a megélhetést.

11 A szomszédos Aggtelek meszesei legszívesebben a község határában dolgoztak és az égetett meszet maguk fuvarozták a gömöri, borsodi, nógrádi vevőkhöz. Lucskán (Csermosnya-völgy) a Felsőhegyen lehetett jó meszet égetni. Jártak oda mészégetők Kecsőből, és Lucskán (Lucka), Barkán (Borka) is éltek néhányan, akik ezzel a nehéz munkával keresték a kenyerüket. Azonban két-három szakértőnél több egyik csermosnya-völgyi faluban sem élt egyidejűleg.

12 Saját falujuk határában dolgoztak Debrőd (Debrad) magyar mészégetői is a FelsőBódva vidékén. A mészkemencék tulajdonosai a kis- és középparasztok közé tartoztak. Csupán néhány család férfitagjai közül kerültek ki a mészégetés igazi szakértői. A mész fuvarozásában, árusításában viszont részt vett az egész falu. Néhány debrődi fuvaros Rozsnyó irányába, körzetébe hordta eladni a meszet (pl. Hárskút, Almás), s ott piackörzetük érintkezett a kecsői és csermosnya-völgyi mészégetők körzetével. Mészkemencéik évtizedeken át ugyanott, a Bakóc erdőben és a Szent László tisztás környékén álltak.

13 Az aggtelekiek, debrődiek, lucskaiak a lakóhelyhez szorosan kötődő paraszti mészégetés termelési és értékesítési viszonyait őrizték meg csaknem napjainkig. Velük szemben a kecsői, csoltói, hosszúszói mészégetők falujuktól elszakadva szervezték vállalkozásaikat, nem kínáltak fuvarlehetőséget lakóhelyük fogatos gazdáinak, de szorosan kapcsolódtak a kereslethez, a megrendelőkhöz. Л mészkő kitermelése és szállítása Az égetésre alkalmas nyersanyag feltárása a Gömör-Tornai karsztvidéken többnyire felszíni fejtéssel történt. Aggtelek és Kecső határában a mészkő rétegekben fordult elő, ami igen megkönnyítette a felszíni kitermelést. A kőfejtéshez elegendő volt néhány kézi szerszám. Aggteleken csákánnyal és vasékkel bontották, darabolták a követ, s azt a fogatos mindjárt a mészgödörhöz, a leendő kemencéhez szállította. Már a kőfejtés elkezdésekor tudták, hány mázsás kemencét kell rakni. „Szemre megállapították", megbecsülték mennyi kő szükséges egy 100-150 mázsás, vagy éppen a 200 mázsás kemencéhez, s annyi követ fejtettek, szállítottak az égetőhelyre.

14 Lucskán szintén felszíni fejtés folyt. Csákánnyal, vasstangákkal feszegették fel a réteges mészkövet. A kecsői mészégetők is maguk termelték ki a szükséges nyersanyagot. Csak azt a követ keresték, ami a felszínen volt és „könnyen jött". A fejtéshez vaskarót, krampácsot (csákány) használtak, esetleg spaldot, vaséket is. Aprózáshoz, a nagyobb kődarabok szétveréséhez bakóra, nagy vaskalapácsra volt szükségük.

15 A felszíni kőfejtést megkönnyítette a mészkőnek az a tulajdonsága, hogy könnyen hasadt. Hasított kőlapokkal viszonylag könnyen elvégezhették a mészkemence megépítését, a tüzelőtér áthidalását is. A kifejtett követ gondosan vizsgálták, alkalmas-e égetésre. Eltörték és már 11. Garai Béla (szül. 1908) kecsői mészégető közlése. 12. Lucskán (Lucka) az 1930-40-es években még Tisza János, Bendzsuch József és az apja, továbbá a cigány származású Grujó János foglalkozott mészégetéssel. Bendzsuch József (szül. 1897-ben Lucskán) helyi lakos közlése 1978-ban. 13. GÖRCSÖS Mihály 1979,104,106. 14. BÓDIS Ilona 1983. 191. 15. Bendzsuch József (szül. 1897) lucskai lakos, illetve Garai Béla (szül. 1908) kecsői lakos közlése 1978-ban. 189