Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Zólyomi József: A füleki nemesek kárvallomásai 1663-ból

Zólyomi József A FÜLEKI NEMESEK KÁR VALLOMÁSAI 1663-BÓL NAGY Ivánt, a jeles történészt, a múlt század hetvenes éveinek végén Nógrád vármegye megbízta a megye monográfiájának megírásával. A korábbi kutatások révén már hatalmas anyagot gyűjtött össze a megye történetére, de az új megbízás további lendülete adott a levéltárak anyagának feltárásához az akkor már horpácsi birtokára visszavonult nyugdíja tudósnak. Munkamódszeréhez tartozott, hogy a felhasználhatónak vélt iratokat nem cédulázta ki, hanem az egészet szó szerint lemásolta. így számos olyan levéltári anyagot mentett meg, amelyeknek az eredetije elkallódott. Az egyik ilyen kézzel írott kötetében található meg az az irat, amelyet huszonegy füleki nemes állított össze azokról a károkról, amelyeket a „végházbeli magyar és német Vitézlő rend" katonái okoztak Nógrád megyei birtokaikon.

1 A Nógrád megyei nemesek többsége, a védettebb kiépítésű Zólyom és Fülek városba költözött a török háborúk idején. A XVII. század közepén (1652-ben) 197 német gyalogos, 300 magyar huszár, 150 hajdú és 25 tüzér tartozott a füleki vár katonai állományához. A bécsi Udvari Kamara ebben az időben már alig tudta a magyar végvárak fenntartásának költségeit biztosítani. A magyar és német őrség zsoldjának kifizetéséről gyakran megfeledkeztek. A füleki katonák 1669 januárjában azt panaszolták gr. Eszterházy Pál generálisnak, hogy az elmúlt kilenc évben egyszer kaptak zsoldot, ezért kénytelenek falura menni és kenyeret kéregetni.

2 A végházak zsold nélküli magyar és német seregei ritkán szánhatták magukat kéregetésre, inkább erőszakos eszközökkel szerezték meg a mindennapi élelmet. A prédára induló katonák, mint forrásközlésünkből kitűnik, nemcsak a parasztság lakóházát, kamráját, pincéjét törték fel és rabolták ki, hanem a Füleken lakó nemesek, a megyében szétszórtan fekvő birtokaikat sem kímélték. A kárvallomások történeti és néprajzi szempontból is hasznosak, hiszen a XVII. század közepének - eddig alig ismert - nemesi gazdálkodásához, a lakáskultúra, bútorok, használati eszközök megismeréséhez nyújtanak szerény adatokat. A károsult nemesek többsége azt vallotta, hogy a majorsági földjeiken termett gabonát vitték el a magyar és német Vitézlő Rendek. A majorsági gazdálkodás megléte már ezt megelőzően is kimutatható azoknál a nemeseknél, akiknél az eladósodás, osztozkodás az összefüggő birtok területét nem tördelte szét. Ebben az időben már az volt a jellemzőbb, hogy a nemesek többsége nem rendelkezett olyan összefüggő birtokkal, ahol a majorsági gazdálkodást meg lehetett volna indítani. Örökléssel, gondosabb életvitellel, néhányan ugyan meggazdagodtak, de csak jóval később, a XVIII. század közepén nyílt lehetőségük a majorsági gazdálkodásra áttérni. Számos nemes pedig- a költekező 1. Nógrád megye Levéltára (továbbaikban NmL). XV. 2. Nagy Iván iratgyűjteménye. 2. PÁLMÁNY Béla 1986. 42. 493