Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Zólyomi József: A füleki nemesek kárvallomásai 1663-ból

életvitel, eladósodás miatt - arra kényszerült, hogy zsellérjénél, jobbágyánál vállaljon munkát.

3 A kárvallomásokból megtudhatjuk, milyen gabonát, növényeket termeltek. A majorsági földekbe búzát, árpát, rozst, tenkelyt, zabot vetettek. A kertek veteménye volt a káposzta, lencse, borsó, dinnye, uborka, de az alma- és a szilvafákat is ide ültették, esetleg külön gyümölcsös kertbe. A felvett károk jegyzékeiből nem tudhatjuk meg, hogy a gabonaaratás sarlóval, vagy kaszával történt. A XVIII. század elejétől mindkét arató eszköz ismeretes a megye uradalmaiban és a paraszti gazdaságokban. A levéltári források szerint a tavaszi vetésű gabonát (zab, pohánka, árpa, tenkely) többnyire kaszával, az ősszel vetett búzát, rozst, sarlóval aratták.

4 A kaszával, illetve sarlóval levágott gabonát - a kárvallomások szerint - keresztekbe rakták, nem a helyszínen csépelték ki belőle a gabonaszemeket. A kereszteket a nagy méretű pajtákba (egy helyen csűrbe) hordták. A pajta méretére, az ott elhelyezett keresztek számából következtethetünk. Vattay Pál szécsényi pajtájában száz kereszt búzát, nyolcvan kereszt zabot, tíz kereszt rozst, és tenkelyt tároltak. A cséplés melléktermékét a töreket és a pelyvái („polyvajak") is említik. A gabona tisztítása szórással történt. A pajtákban tárolt szálasgabona nagyobb része a búza volt, majd ezt a zab követte. A korabeli összeírásokból tudjuk hogy ebben az időben búzából termeltek a legtöbbet. ACSÁDY Ignác egy évszázaddal korábban, 1574-ben készült tizedjegyzéket elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a Nógrád megyében „ ... a boron kívül csak búzát, rozst, árpát és zabot termeltek. A négy termény közt pedig a búza van óriási túlsúlyban. Reá jut az egész termésnek mintegy 75%-a, s csak a maradék esik a többire, elsősorban a zabra, míg a rozs és az árpa háttérbe lép s egészen jelentéktelen helyet foglal el."

5 A pajták a város határához a lakótclepülésen kívül voltak ún. pajtás kertekben. A kertek rovott, illetve gárkerítéssel voltak körülvéve. A pajtákkal azonos kertbe építették az istállót, ahová az állatokat többnyire csak télen kötötték be. A megtermelt gabonát a leggyakrabban vermekben tárolták. Egy-egy veremben tárolható gabona mennyisége 50-153 kila között váltakozott. A kárvallomások arról is hírt adnak, hogy a jobbágyok is veremben tárolták gabonájukat. A gabonásvermek a pajtáskertekben voltak. Pápay János kárvallomásában arról olvashatunk, hogy 58 kila búzát a pincében ásott veremben tartotta. Ez utóbbi nem lehetett túl gyakori, inkább a háborús események miatt választotta a gabona védelmének ezt a módját, annál is inkább, mert ennek a nemesnek а pince padlása volt kiképezve négyszáz kila búza tárolására. A pince a boroshordóknak volt a tárolóhelye. A pincék ajtaját lakattal, fazárr al zárták. A városkapun kívül voltak a nemesek veteményes kertjei, amelyek többségéhez lugas és ajtóval zárható filegória (filagória) is tartozott. A filagóriában lakhattak is, mert „abban való Lóczaim Asztalom, s nyoszolyám" is olvasható a károk között. Az állatok téli takarmányozásához szükséges szénát, melynek mennyiségét nyári szekérrel és ö/lel mérték, többnyire pajtákban, de kazalban is tárolták. A munka- és használati eszközök közül a szórólapátot, puttonyt, kosarat, teknyőt, gyöngyösi hordót, kádat, a hordó gurításához szükséges korcsolyát, a vasfazekat, a vasas szekeret említik kárvallomásaink. 3. ZÓLYOMI József 1975.102-103. 4. ZÓLYOMI József 1982. 306-307. 5. ACSÁDY Ignác 1894. 18. 6. ZÓLYOMI József 1974. 5-74. 494