Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Viga Gyula: Szempontok a népi kőmunkák vizsgálatához
Itt kell még említést tennünk a népi kőfaragványok egy sajátos típusáról, amelyről ma még igen keveset tudunk: a figurális faragványok azon csoportjáról, amelyek elsősorban a borospincék falainak reliefjeiben jelennek meg. Olyan domborművek ezek elsősorban, amelyek témájukat hol a mindennapi életből, hol a vallásból merítik, ám megjelennek rajtuk olykor sajátos „szürrealista" elemek is. 25 Alkotóik általában parasztemberek, akik azonban kiemelkedő képességű művelői a kőmunkáknak, de lényegében egyedül állnak környezetükben az effajta tevékenységükkel. A Bükk-vidékről ránk maradt emlékeik többségükben századunkban keletkeztek, de több korai emléke is ismert a faragványoknak. Ezek az alkotások gyakran jól felismerhető „előképeket" követnek (pl. bibliai jelenetek), ám többségükben a kreativitás egyéni jegyeit hordozzák. Megítélésük nehéz, s alkalmanként eldönthetetlen, hogy a naiv művészet, a népművészet vagy а primitív művészet-szinté ismeretlen - relikviáival állunk szemben. 26 Az eddig ismert emlékek mellett (Eger, ill. közvetlen környéke, Szomolya, Cserépfalu) a Bükk-vidék más tájairól, sőt a Sajó-völgyből is vannak - ma még ellenőrizetlen - adatok e vonatkozásban. Felderítésük és feldolgozásuk sürgető feladat lenne, mert egy részük már ma is pusztulófélben van. Nem tudjuk ma még, hogy csupán a Bükk-vidék „tufa-kultúrájának" sajátos megnyilvánulásáról van-e szó, vagy ezek a kőfaragványok egy, ma még felderítetlen vonulatát alkotják a művészkedésnek. V. Számos történeti és néprajzi adat tanúskodik arról, hogy a kőmunka nem lokális, elszigetelt jelenség, hanem egyes személyek és kisebb-nagyobb csoportok időszakos vándorlása kapcsolódik hozzá. Nem csupán különböző bányák, eltérő tájak hagyományainak kapcsolódásáról van itt szó, hanem a tanult mesterek és az időszakos munkát vállaló paraszt specialisták együttes tevékenységéről is, ami önmagában is erőteljes átsugárzást sejtet a kőmunka különböző színterei között. DÉTSHY Mihály kutatásai azt jelzik, hogy a XVI. század elején az egri vár építésén idegen - főleg olasz és német - mesterekkel együtt dolgoztak bükkalj i kőművesek is, akik Felnémetről, Nagytályáról Kistályáról és Bükkzsércről származtak. Számuk kétségtelenül alacsony, mégis vitathatatlan kapcsolatot jelentenek a városi- mezővárosi és a falusi kézművesség között. 1550-ben az egri vár számadásai - az olaszok mellett - magyar kőfaragókat is felsorolnak, akik az Eger környéki falvak kőbányáiban dolgoznak: Cigléden, Makiáron, Szőllőskén, Kistályán, Nagytályán, Felnémeten. 21 Eger várának építkezésénél egyébként kevés volt a magyar kőműves: 1549-1564 között mindössze kilencet tartanak számon a vár számadásai, s ezek közül csak egy egri, a többi a környékbeli falvakból jár évenként néhány napig vagy hétig a várba dolgozni. 2 * Hasonló kapcsolatok kimutathatók az ország más területein is, igen gyakran különböző nációk között. Pl. 1840-től Cseh- és Morvaországból jöttek kővágók Márianosztrára (Pest megye), a börzsönyi bányák (pl. Csák-hegy) bányászai pedig Ipolydamásd, Szob, Márianosztra magyar, szlovák, lengyel származású lakói közül kerültek ki. De e táj (pl. Dunabogdány) kőfaragóit ausztriai mesterek is tanították a szakmára, a Csákhegyen pedig vendégmunkásként dolgoztak olaszok, szerbek, horvátok és románok is. 29 25. BAKÓ Ferenc 1961.100. 26. BÁNSZKY Pál 1984. 10. 27. DÉTSHY Mihály 1963. 187-188. 28. DÉTSHY Mihály 1963. 181. 29. HÁLA József 1976. 109-110. 85
