Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Viga Gyula: Szempontok a népi kőmunkák vizsgálatához

Az említettek differenciálták is a kőfejtő helyeket, más-más lehetőségeket teremtve a különböző anyagokkal rendelkező lokalitások számára. A ritkább anyagfajták, pl. a bükki agyagpala (Kisgyőr, Nagyvisnyó, Felsőtárkány, Bükkzsérc)

16 nagyobb volumenű és tágabb amplitúdójú kereskedés tárgyát képezték.

17 Ezek a bányák gyakran a falvak népességének foglalkozási struktúráját is átrendezték, s számottevő paraszti tömegeket vonzottak - legalább idényjelleggel - a bányászat, ill. a hozzá társuló ipar területére. A nagy egyházi és világi építkezések a XVIII. században számos külföldi kőfaragót vonzottak. Pl. Egerben a század középső harmadától nagyszámú osztrák, cseh, német területről származó művész dolgozott.

18 Nagyon valószínű, hogy közülük többen letelepedhettek Magyarországon, s bizonyára nem véletlen, hogy nevük alkalmanként ma is él egy-egy település kőfaragó-dinasztiájának nevében.

19 Az eltérő nyersanyagú kőbányák sajátos kapcsolatrendszert alakítottak ki az egyes tájakon belül, falvak, falucsoportok között is. A keményebb, építésre alkalmas anyag jelenléte olykor jól megfigyelhető egy-egy falucsoport építészeti képében, annak ellenére, hogy mindegyik rendelkezett kőbányával, s építésre alkalmas kőzettel. Még arra is van példa, hogy a kő színe, tehát esztétikai „értéke" volt annak oka, hogy inkább a közeli településről szerezték be - főleg a házak lábazatába -, s nem a saját bányájukban fejthető, egyébként jó minőségű anyagot építették be. A mindenkori igényeknek, szükségletnek, s a funkciónak megfelelően sajátos dinamikája van tehát az északi hegyvidék kőanyaga kiélésének, amely nem csupán a nagy folyamatokban, tágabb táji összefüggések vonatkozásában ragadható meg, hanem a lokális kapcsolatokban, a kistájon belüli kiegyenlítődés szintjén is. IV. Az, hogy egy település vagy táj népessége a kőmunkáknak melyik területére specializálódik - mint már jeleztem - nagyban függ a helyben fellelhető kőzet adottságaitól. Vannak olyan ritka kőanyagok, amelyek speciális tevékenységi formákat alakítanak ki, a belőlük előállított termékek pedig alkalmanként messzi tájakra is eljutnak. Ezek egyik legsajátosabb, s legkorábbi példáját a palaeolithicum obszidián-kultúrája, ül. a Kárpát-medencei obszidiánok kontinentális méretű kereskedelme képezi,

20 de ugyancsak markáns példáját jelzi a középkortól jól nyomon követhető malomkőbányászat és -kereskedelem.

21 (Az őrlőkövek vonatkozásában ennek is korábbi nyomai vannak.) A recens anyagot tekintve, a speciális kőanyaggal való kereskedelem jellegzetes típusát alkotják a kőporral, ezzel a primitív súrolószerrel vándorló, házaló asszonyok, akik az északi hegyvidékről olykor az Alföld északi sávjába is eljártak. Az esetek nagy részében azonban a kőanyag többirányúan hasznosítható (kőeszközök, építőanyag, szakrális faragványok stb.), s jól faragható kőzet esetén a készítmények gazdag skálája jelenik meg. Ezek a produktumok azonban elsősorban a helyi „túltermelésből" eredő expanzió révén hatolnak be a szomszédos tájak tárgyi világába, s mivel ott gyakran nincs is előzményük, nem igyekeznek megfelelni más tájak népe ízlésének, hanem saját hagyományaikat követik, új, gyakran ismeretlen, önálló vonulatát alkotva a hagyományos tárgyi világnak. A hegyvidéki kőfaragók általában kialakult for16. BODGÁL Ferenc 1959. 79. ; BAKÓ Ferenc 1978. 66. ; LÉNÁRT Andor 1982-83. 210-212. 17. A visnyói bányáról már Fényes Elek is feljegyezte, hogy termékét Miskolcra, Egerbe, sőt Pestre is nagy tételben hordják Vö.: FÉNYES Elek 1851. II. 307. 18. DERCSÉNYIDezső-VOITPál(szerk.) 1969.

1. 161, 311. 19. Vö.:VIGA Gyula 1985. 31. 20. T. BÍRÓ Katalin 1981. 194-205. 21. KÓS Károly 1980. 291-308.; BAKOS József 1951. 171-172.; ROMÁN János 1963.98-102. 6* 83