Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Flórián Mária–Hofer Tamás: Adatok az észak-magyarországi csűröskertes települések kérdéséhez
vekedésével, besúrusödésével, ezek „sodródtak ki" a külső kertzónába. Vagy ezeket vágta el a lakótelepüléstől a török veszély időszakában húzott árok, sánc, kerítés - mint ezt a Debrecen előtt fekvő Boldogfalva esetében BALOGH István a XVI. század végéről kimutatta. 29 Egy ilyen föltevést alátámaszthatnak azok a megfigyelések, melyek szerint az ember- és állatudvarokat elkülönítő területeken kivételesen előfordult, hogy az állatudvarok mintegy elszakadtak a hozzájuk tartozó emberudvartól, és külön csoportosultak, 3 " vagy kívül kerültek a védelmi berendezéseken. 31 Egészen kicsiny falukban is előfordulhatott ilyesmi: erre példa a Sigurd ERIXON által vizsgált svéd Kila falu, kettős udvaros környezetben, ahol a dombtetőn álló lakóházak körül az istállók is, a csűrök is külön „célcsoportokat" alkottak. 32 Nyugat-Szlovákiában meg lehetett figyelni, hogy ugyanabban a faluban egyes csűrök a szalagtelek végében állnak, mások a telektől elszakadva a közterületen csoportosulnak, másutt pedig dűlőút vágja ketté a telket, és különíti el a hátsó, csűrös részt. 33 Az észak-magyarországi látszólag véletlenszerűen előforduló külső csűröskerteket, szálláskerteket tehát - föltevésünk szerint - úgy lehet értelmezni, mint a funkciókat elkülönítő udvarok széles régi elterjedési területén belül különleges eseteket, sajátos körülmények közt kialakult helyi fejleményeket. Föltételezhetjük, hogy ezen a területen korábban még lazábbak voltak a települési viszonyok, egyes gazdáknak a szántóföldeken vagy a falu alatt is voltak szérűi, rakodói, esetleg csűrjei is. Egyes községekben azonban a helyi földrajzi és egyéb adottságok hatására, a csűrök, rakodók, illetve az ólaskertek külső csoportosítása az egész közösségre kiterjedő berendezkedéssé vált. A nehezen változó települési viszonyok tehetetlenségi ereje aztán ezt az elrendezést hoszszú időn át fönntarthatta, egészen a néprajzi gyűjtések megindulásáig. Eddig a külső csűrök, rakodók, istállók helyzetét csak a lakótelepüléshez viszonyítva néztük. Ezt érdemes kiegészíteni azzal, hogy megvizsgáljuk helyzetüket a művelt földekhez, a határhoz vonatkoztatva is. A külső gazdasági épületek ugyanis nem akármerre különülnek el a falutól, hanem a földek felé, és azok az emberek, akik a kijárással többletfáradságot vállalnak, másfelől nyernek is, mivel könnyebb számukra a betakarítás, a jószág ki- s behajtása a legelőre stb. Szarvaskő esetében világos, hogy a csak nehezen járható mély úton megközelíthető földeknek a falu felőli szélére telepítették az ólakat, pajtákat, mintegy az udvarok gazdasági részét. De a külső pajták Rónán is a mezei munka támaszpontjai voltak, ott tartották a szerszámokat, egyes munkák idején ott étkeztek, hordásban még éjszakára is ott kötötték meg a lovakat. Hasonló módon használták az őrhalmi pajtákat is, valószínűleg a mátramindszentieket is, bár ott már nem sikerült hasonlóan részletező visszaemlékezéseket lejegyezni. Mindez megvilágítja a „földrajzi környezet" szerepét is a „megosztottság" kialakulásában. Nemcsak arról van szó, hogy a domborzati adottságok miatt szűkek az udvarok, nem férnek el rajtuk a gazdasági épületek, hanem arról is, hogy a völgyben, tera29. BALOGH István 1984. 509.; Karámokról, szérűkről, más gazdasági épületekről, rakodókról a lakótelek hátsó (vagy elülső) részén vagy a településen kívül lásd még: MAGOR Jenő 1960. 43. ; 53. ; HOFFMANN Tamás 1963.36-69. ; LASZLOVSZKY József 1982. ; BÁLINT Csanád 1985. 30. HOFER Tamás 1972. 41-43.; LEBEGYEVA, N. I.-MILONOV, N. P. 1950. 31. Vö.ROSTANKOWSKI, Peter 1975. 32. ERIXON, Sigurd 1957. 9-41. 33. HOFER Tamás 1957. 384. 73
