Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Korompai János: Egy év Gárdonyi életéből (1907 – az Isten rabjai éve)
2. Április 8: Gárdonyi látogatása Budapesten a dominikánusoknál. Gárdonyi Géza mindent elkövetett, hogy regénye történeti hűsége minél mélységesebb legyen. E tekintetben a középkori legendaszövegeken és a margitszigeti romokon kívül a dominikánus szerzetesek története és szigorúan kidolgozott szabályai, a Regulák jelentettek mértéket. A rend szabályainak ismeretéhez és értelmezéséhez a budapesti dominikánus szerzetesektől kapott segítséget, őket kereste fel ezen a napon is, hogy „szakmai megbeszéléseket" folytasson a regényírás menetéről. A Gárdonyival ebben az időben levelező Avar Gyula jegyezte fel, 24 hogy „Amikor nála látogatóban voltam, estefelé eljött egy pap-tudós (a nevére bizony nem emlékszem) és együttesen beszélgettek az apácák életéről, arról amelyet IV. Béla idejében éltek ..." A ránk maradt levelezésből tudjuk, hogy még az újabb kiadások előkészítésekor is kikérte a dominikánusok lektori véleményét. Megtaláltuk Paluscsák Pál dominikánus páter 1919 végén kelt levelét, amellyel megküldte a lektori véleményt Gárdonyinak. 25 Gárdonyi óvatossága és körültekintése nagyon indokolt volt. Ma is emlegetjük, hogy az Isten rabjai az író legvitatottabb regénye. Érdekes nyomon követni, hogyan lett a kezdetben jobbról is, balról is fanyalogva fogadott műből elismert és minden oldalról méltányolt alkotás. 3. Április 8: Shvoy Lajos üdvözlő lapja Pozsonyból Gárdonyi Józsefnek. A levelezőlapon olvasható szöveg: „A híres szobor!. A magyar önfeláldozó hazaszeretet ékes szóló emléke. Lelkesítsen mostani munkádban, hogy majd később te is tehess le sokat a haza oltárára! Üdv! Shvoy." A képen Mária Terézia pozsonyi lovas szobra látható. A lap küldője katolikus paptanár, később püspök, Gárdonyi Géza jó ismerőse. Bizonyíték erre egy röviddel korábban, 1906. december 29-i kelettel Gárdonyi Józsefhez intézett másik képeslap, amelynek szövege így végződik: „Édes Atyádnak add át szívélyes üdvözletemet..."; továbbá naplóbejegyzés arról, hogy 1907-ben az Ábel és Eszterből, 1908-ban pedig az Isten rabjaiból küldött neki tiszteletpéldányt az író. 4. Április 10: Cikk a Pesti Hírlapban: Emléket Tóth Bélának. Egy héttel az író halála után a fővárosi napilap lelkes levélrészletekkel emlékszik meg volt népszerű munkatársáról. A levelek között szerepel dr. Heves Kornél szolnoki főrabbié is, aki a zsidó húsvét utolsó napján az elhunytak lelkiüdvéért fohászkodva Tóth Béláról is megemlékezett, mert „... hiszem és vallom, hogy a nagy magyarokra való emlékezésből áldás fakad Izrael körében, amely elözönlik a mi vallásunk szent talajára is". Az újságcikkben név szerint megemlített személyektől és azoktól, akik az előző napokban adakoztak, a cikk megjelenéséig 1.285 К 20 f. gyűlt össze Tóth Béla síremlékére. Gárdonyi a cikket félretette, mert figyelni akarta a gyűjtés folyamatát. 5. Április 12: „Beharangozó cikk" a Pesti Hírlapban az Isten rabjairól. Az élő Gárdonyiból tudjuk, 26 hogy az április 8-i budapesti kolostorlátogatás után négy nappal a Pesti Hírlap már dicsekvő hangon hozza a hírt, hogy Gárdonyi Géza nagyobb szabású történelmi regényen dolgozik és annyira előrehaladt, hogy a könyv még az ősszel forgalomba kerül. 24. In.: SIMON Lajos (szerk.) 1932. 87. 25. Az egri gyűjteményben ltsz. 67. 18. 1. 26. GÁRDONYI József 1934. II. 150. 556
