Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Nemes Lajos: Eger város „hegyrendészete” a XVIII. században
Tekintsük át hogyan alakultak a napszámbérek 1700-1747 között. A limitációk többnyire a munkavégzés sorrendjében tartalmazzák az egyes munkafajták adatait. Tavasszal a szőlőbirtokosok első dolga a szőlőhegyekről az őszi és téli csapadék által lehordott föld pótlása és a föld meg'trágyázása volt. Ezzel egy időben, vagy néhány nappal később végezték a nyitást, a metszést és a levágott venyigék elhordását is. Ezt követte a szőlő szaporítása az esetek többségében homlítással, vagy a sarjadztatott (gyökereztetett) szőlővesszők kiültetésével. A szőlő mellé karót vertek, melyhez a kihajtott, kilombosodott szőlőindákat hozzákötözték csatéval. Közben a szőlők közét az előbújó gyomtól, kapálással meg kellett szabadítani. A kapálást nyáron legalább háromszor meg kellett csinálni, mert ellenkező esetben a gyom elszívta volna a táplálékot a szőlőtől. Ritka esetben limitálták az igazgatók bérét is, akiknek az volt a feladatuk, hogy a kibomlott szőlőket csátével újra felkössék. Ezt követte a szüretelők bérének meghatározása. A szüreteléshcz tartoztak a szőlőszedés, a puttonhordás, a kád melletti munka és a prések kezelése. Az év utolsó szőlőmunkája volt a szőlőkarók kiszedése és biztonságos helyre juttatása, valamint a szőlők befedése. Az 1700, 1702. február 5-i, az 1704, 1706, 1712, 1741 és 1744. évi napszámbéreket dénárban határozták meg. Az 1744. évi meghatározás dénárban és polturában, a többi limitáció pedig polturában tartalmazza a napszámbéreket. A limitáció egy polturát 2,5 dénárnak vett. (A tényleges használatban országosan egy poltura három dénárral volt egyenlő). A meghatározások az étel nélküli munkabéreket tüntetik fel. Táblázatomban ezt külön nem jelöltem. Előfordult, különösen a szüreti munkáknál, hogy a napszámosok, munkabérük mellé ételt és italt is kaptak. Ezt a bér összege mellé É jelzéssel jelöltem. A bérből mindig levonták az adott étel és ital árát. Ez 6-12 dénár vagy 2-4 poltura volt. A munkabérek megállapításakor figyelembe vették a fizikai erőkifejtést, a szakértelmet és azt, hogy a napok hosszúságától függően mennyi időt tudtak hasznos munkával tölteni a napszámosok. Nehéz fizikai munkának számított a földhordás, a nyitás, az árkolás, a három kapálás, a kád mellett dolgozás és a fedés. Ezekért 8-12 polturát fizettek, a fedést leszámítva, mivel az késő ősszel volt és a munkások kevesebb időt tölthettek munkával. A fedést az esetek többségében 7 polturával honorálták. Könnyű fizikai munkának számított a venyigehordás, a szőlőkötözés és az igazgatás, valamint a szüretkor a szőlőszedés és az ezt követő karókiszedés. Ezekért étel nélkül 3-5 poltura bért adtak. Szakértelmet kívánt a metszés, a homlítás, a szőlők ültetése és a szőlőprés kezelése. Ezeket - amellett, hogy fizikailag is igénybe vette a munkást - a szakértelemért is fizettek 8-10 polturás bérrel. A szőlőmunkások bérszabását megszegők ellen a városi magisztrátus a bérmeghatározással egy időben súlyos szankciókat helyezett kilátásba. Leggyakoribb az volt, hogy a gazdát, aki többet fizetett, mint amit meghatároztak, első esetben 12 rénes forintra, második esetben ennek duplájára, harmadik esetben pedig szőlője elvesztésére ítélték. 33 1716-ban azt a kapást, aki több bért fogadott el, mint a meghatározás előírt, 50 pálcaütéssel büntették. 34 Az 1702. évből már konkrét adatunk van arra, hogy a város határában lévő egész szőlőterületre pásztorokat állítottak. 1702. augusztus 25-én a városi protocollum 9 pásztor nevét említi. A kilenc pásztorból hetet kis szőlőbirtokkal rendelkezők fogadták fel, úgy, hogy többen összefogva fizették a területüket őrző személyt, míg kettőt egy-egy nagy szőlőterülettel rendelkező birtokos fogadott fel. A szőlőpásztorok a városi ma33. Eger v. tjkv. V-l/a/1. 358. p.; V-l/a/1. 302. p.; V-l/a/5. 35. p. 34. BREZNAI Imre: 1934. 183. lap. 510
