Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Nemes Lajos: Eger város „hegyrendészete” a XVIII. században
gisztrátus előtt esküt tettek és úgy álltak munkába. 35 Arról, hogy ez a kilenc pásztor mekkora területet őrzött, nincs adatunk. Feltehetőleg, hasonlóan a későbbi időkhöz 30-40 katasztrális hold terület jutott egy-egy pásztorra. Az 1703. március 5-i tanácsjegyzőkönyvi bejegyzésből kitűnik, hogy egyes gazdák istállókat építettek a szőlőjükben, ahol állataikat tartották és legeltették. Az istállók lerombolását rendelte el a magisztrátus azzal, hogy ha Szent Fülöp napig (május 1.) nem bontják le ezeket, akkor maga a magisztrátus rontatja le. Eltiltották a méneknek szőlők között tartását is. 36 1704. szeptember 15-én már „bé vett szokás"-ként említik a szüretidő meghatározását. Mégpedig a forrás szövege alapján feltételezhető, hogy már ekkor is két szüretidőt különböztettek meg, az előkelők szüretét és a „közönséges szüretet". 37 1706. augusztus 25-én Eger város „szőlő parancsolatjáról történik említés. Sajnos ennek tartalmáról semmi közelebbit nem tudunk. 38 1713. május 15-én említik először a „hegybírák" elnevezést. A részükre kiadott instrukcióból megtudjuk, hogy a városi magisztrátus felügyelete alá tartoztak. Feladatuk volt: ellenőrizni a kerülőket, hogy megfelelőképpen őrzik-e a szőlőket. Ha valamelyik szőlőben kárt okozott valaki, akkor a kárt fel kellett mérniök és jelenteniök a tanácsnak. Ellenőrizniük kellett a vincelléreket is, hogy megfelelő minőségben végeztetik-e a szőlőmunkákat. Ekkor két hegybíróról történik említés, Szabó Pál és Koczka István urakról. 39 Meg kell jegyezni, hogy a továbbiakban egészen 1748-ig nem tartalmazzák sem a tanácsjegyzőkönyvek, sem az Eger városi iratok a hegybírák elnevezését. Az itt leírt funkciókat többnyire kiküldöttek végzik. Az 1713. május 15-i tanácsjegyzőkönyv említést tesz négy kerülőről és azok feladatairól is. A kerülők kötelesek mind a szőlőhegyekre, mind a vetésekre szorgalmatosan vigyázni. Munkájuk fejében minden tíz kapáló szőlő őrzéséért kaptak 2 polturát, a kárban talált marháért négy pénzt, minden tolvajtól - akit elfogtak - egy máriást. 4 * 1 Az 1714. május 4-i tanácsjegyzőkönyv igen értékes adatokat tartalmaz a hegyrendészet addig elért fejlődéséről. A hegyrendészet szervezését, irányítását, ellenőrzését Eger város bírája és tanácsa végezte. A magisztrátus fogadta fel és ellenőrizte a szőlőkerülőket, meghatározta a napszámbéreket, összeírókat küldött ki a szőlőhegyekbe. A város bírája ítélkezett azok felett, akik megszegték a hegyrendészet addig kialakult szokásjogát. A bíró büntette meg a tolvajt aki a szőlők, vagy a gyümölcsösök termését dézsmálta. Ugyanígy az ő hatáskörébe tartozott megtorolni azt is, ha valakinek az állatai kárt okoztak más szőlőjében. Ha a bűnös ellenállás nélkül engedelmeskedett a szőlőkerülőknek és a városbíró elé ment, vagy a gazda a marháját engedte a tilosból behajtani a városba, akkor enyhébb volt a büntetés, többnyire 6 forint, ha az illető bűnös ellenállt, akkor ennek duplája 12 forint. Ugyanúgy súlyos bűnnek számított a napszám-limitáció megszegése is. Azokra a gazdákra, akik magasabb bért, vagy a bér mellé ételt és italt is ígértek a szőlőmunkásoknak, 6 forint büntetést szabott ki a bíró. Ha ugyanezt a bűnt vincellér követte el, 30 pálcaütésre büntették. 30 pálcaütés járt a magasabb munkabért követelő, vagy elfogadó kapásnak is. 41 35. Eger v. tjkv. V-l/a/1. 234. p. 36. Egerv. tjkv. V-l/a/1. 301-302. p. 37. Egerv. tjkv. V-l/a/1. 358. p. 38. Egerv. tjkv. V-l/a/5. 5. p. 39. Egerv. tjkv. V-l/a/118. 142. p. 40. Egerv. tjkv. V-l/a/118. 142. p. 41. Egerv. tjkv. V-l/a/118. 192-193. p. 511
