Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Fajcsák Attila: Adatok a szüreti koszorúhoz
II. Nem lehet véletlen, hogy a témánk szempontjából fontos, másik történeti forrásmunka is a budai szürettel kapcsolatos. Tudott dolog: a budaiak kenyérkeresetét, kereskedelmét a XIX. század végéig döntően meghatározta az a tény, hogy a lakosság javarésze, paraszt és polgár a várost körbeölelő hegyek lankáin termett szőlőből, borból élt. így a fővárosi tollforgatóknak módjukban állt helyben megfigyelni és leírni a hangulatos szüretet. CSAPLOVICS János a következőket jegyezte fel több mint másfél száz esztendővel ezelőtt: „Reggeltől éjszakáig közel és távol felhangzanak a muskéta-, mozsárés durranó-mozsárlövések, esténként számtalan rakéta emelkedik a levegőbe, kisebb és nagyobb tűzijátékkal versenyeznek, vidám dalok és örömkiáltások hangzanak minden utcán és úton. E barátságos ünnep koronája azonban az ún. szüreti koszorú, tulajdonképpeni jelentésében bacchanália. Ha vége a szüretnek, a szőlőhegy minden tehetősebb tulajdonosa összehívja vincellérjeit és cselédségét, hogy nagyon sok szőlőfürtből és -levélből egy nagy koszorút kössenek, amelyet az ígéret Földje nagy szőlőjének alakjában két vagy több férfi egy boton, a szőlőhegyről a városba a tulajdonos házába visznek . .. Hazaérve felakasztják a koszorút csillárhoz hasonlóan, egy erre meghatározott szoba közepén, és víg tánc, olykor hajnalig tartó lakoma zárja ezt az ünnepet, mely lakomára nem ritkán száz vagy annál is több vendéget hívnak". 8 Lényegében PRÓNAY Gábor is ezt a szüreti leírást használja fel alapul, amikor a múlt század közepén közreadta a „századok óta fennálló" látványos magyar népszokásokból, és „ősidők hagyományaiból" összeállított, reprezentatív képeskönyvét 9 . Feltétlenül szólnunk kell e könyv néprajzi szempontból igen becses illusztrációjáról, WEBER Henrik munkájáról. Valószínűleg ez az első megbízható ábrázolásunk a szüreti koszorúról, annak is arról a típusáról, amelyről fentebb CSAPLOVICS írt vázlatosan. A kép azt a mozzanatot örökíti meg, amikor a szüretelést befejezvén a szedők vidáman, énekelve, táncolva vonulnak zenészek kíséretében a présházhoz. A festmény középpontjában két leány látható, akik egy felcifrázott rúdon, szalagokkal, gyümölcsökkel díszített, sok szőlőből összeállított fürtöt visznek. Szerte az országban általában valamilyen vázra kötözték a gerezdeket, itt azonban jól kivehető, hogy semmilyen merevítést nem alkalmaznak a madzagokra sorban felkötözött, csüngő szőlőfürtökből álló, nagy, tömött szüreti koszorúhoz. Nem is csoda hát, hogy CSAPLOVICS a szüreti felvonulás ezen mozzanatát az ígéret földje nagy szőlőfürtjének viteléhez hasonlítja. Nem elhanyagolható részlete az ábrázolásnak az, hogy a koszorú tetején, közvetlenül a rúdhoz való rögzítés alatt szőlőlevelekből, és valamilyen kerekded gyümölcsökből díszítés látható. Egyébként, egy 1920-as évek végén, a dunaszentgyörgyi (Tolna m.) szüreti felvonuláson készült fényképen, kisebb eltéréseket leszámítva, WEBER szüreti koszorújához teljesen hasonló, közeli változat látható. 10 Még egy másik korabeli ábrázolást is meg kell említenünk, amely vizsgálataink szempontjából ugyancsak értékes és hiteles emléknek tekinthető: CANZI Ágost: Szü/ 8. Johann von CSAPLOVICS II. 1829. 249; A pontos fordításért Szabó Jánosnak és Sz. Kállay Ágotának ezúton is köszönettel tartozom. Idézik még: MADARASSY László 1929. 165; BOGDÁN István 1978. 11-12; UJVÁRY Zoltán III. 1983. 185. 9. PRÓNAY Gábor 1855. 34. 23* 355
