Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Fajcsák Attila: Adatok a szüreti koszorúhoz
E rövid idézet három dologra enged következtetni: 1. Nevezetesebb borvidékeinken, a nagyobb szőlőbirtokokon a szüreti mulatság lezajlása már a múlt század elején is hasonló volt, mint a filoxéra előtti időkben vagy, mint a századunk első felében is jó néhány helyen 3 . 2. Ha már 1807-ben a pesti és a budai szüreti szokáskörben előfordul a koszorúvitel, akkor joggal feltételezhetjük, hogy már a XVIII. században is része volt. Az adat alapján nyilvánvalóan arra kell gondolnunk, hogy a szokáselemnek - a szüreti koszorú vitelének - nem az első előfordulásáról tesznek itt említést, hanem egy régóta használatos, mindenki által jól ismert eszközről. 3. Valószínűnek tarthatjuk azt is, hogy már a múlt század elején is több típusa ismert a szüreti koszorúnak, mivel e helyen is világosan kitűnik, háromféléről van szó. Az idézet első részében a vázlatosan leírt szedő koszorút 4 nehéz lenne formailag rekonstruálni, akárcsak a téli szalmára fonytt szőllő fürtökből álló koszorút. Legpontosabban a nyelesről szól a tudósító. Formája harang alakú, ami a terepmunkánk során szerzett tapasztalataink szerint a mai napig az egyik leggyakoribb típus a magyar nyelvterületen, de nem ebben az „egyszemélyes" változatban, hanem az olyan nagyobb méretűben, melynek szállításához kettő, négy vagy esetleg ennél is több személy szükséges. Szilvásváradon (Borsod m.) a szüreti felvonuláson a koszorút, helyi terminológiákkal élve a csengettyűt, szüreti- vagy szőlőharangot, amely valóban harang alakú volt és verőjeként egy a harang belsejébe kötött üveg bor szolgált, túlzott méretei miatt hat leány vitte. Ezt este a bálban kisorsolták.'' Putnokon (Gömör m.) is, mint általában másutt csak akkor tartottak szüreti felvonulást, ha jó termés volt. Itt a szedők Serényi grófnak kötöttek koszorút, amelyet néhányan bevittek a kastélyba a munka végeztével. Érdekességként említjük meg, hogy ezt követően nem volt a napszámosoknak mulatság. A felszabadulás után a fiatalok szerveztek a faluban szüreti felvonulást, azt követően pedig bált. Erre az alkalomra a régi technikával készült a csengettyű alakú szüreti koszorú, ami mogyorófavessző keretre kötözött szőlőfürtökből és virágszálakból állt össze. A koszorúhoz közösen adták a szükséges szőlőmennyiséget. „A csengettyű a szüretet jelképezte" - mesélték az adatközlők. A felvonulás után a szüreti koszorút felakasztották a plafonra, és ha a csősz tetten ért valakit, hogy szemezget róla, azt megbüntették. A csengettyűt itt is kisorsolták a tombolán. 6 Adatközlőink elmondásából és fotódokumentumokból tudjuk 7 , hogy több helyen vonultak fel csúcsánál a rúdra erősített, lefelé csüngő kúp alakú szüreti koszorúval, amely nézetünk szerint a harangformának egy közeli, torzult változata lehet. 3. Johann von CSAPLOVICS II. 1829. 247-49; PRÓNAY Gábor 1855. 33-35; RÉSŐ ENSEL Sándor 1867. 84-86, 147, 241^13; MADARASSY László 1929. 162-67; ERDÉSZ Sándor 1957.5-15. 4. Ez a szedőkoszorú a vázlatos leírás ellenére is nagy hasonlóságot mutat a fél évszázaddal később ugyancsak felületesen ismertetett hegyaljai koszorúval. Lásd RÉSŐ ENSEL Sándor 1867.147. 5. Palóc adattár 740-81. 31-33. Gyűjtő: Hartmann Gyöngyi, adatközlők: Kiss János, Gáli Gyula és Boros Lászlóné (reformátusok). 6. A gyűjtést 1983. nyarán végeztem. Adatközlők: Gyurán Béla, Horváth János és Icsa János (katolikusok). 7. Néprajzi Múzeum Fotóadattára 159849. Készítette: Boross Marietta, 1961. IX. Bogyiszló (Tolna m.); valamint 157696. Vác (Pest m.) környéke. A fotó az 1910-es években készülhetett. 354
