Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Ujváry Zoltán: Prológus és színre lépés a dramatikus népszokásokban

Prológus csak zárt térben - szobában, csűrben, pajtában stb. - bemutatott jelenetekhez kapcsolódik. A nyílttéri játékokban is előfordul olykor hasonló formula, azonban ennek a célja elsősorban a figyelemfelkeltés, a közönség invitálása a produkció megtekintésére. Ilyen pl. a mádi szüreti felvonulók előtt haladó dobos szerepe, aki kikiáltással adja hírül a falu lakosságának a szüreti ünnepség programját. A játékkezdés prológusos változataival a magyar népi dramatikus játékok három jelentős csoportjában találkozunk. Mindhárom játékcsoport külön-külön alkalomhoz kapcsolódik. A magyar népi színjátékok e körbe sorolható darabjai a fonóházban többnyire farsang alkalmával - és lakodalomkor kerültek bemutatásra. Ezeken az ún. „világi" tárgyú jeleneteken kívül a szobai játékok köréhez tartoznak az ugyancsak nagyszámú változatban ismeretes betlehemes játékok, amelyek számos variánsában a játék engedélykéréssel - prológussal - kezdődik. A játék fontos résztvevője a prológust elmondó személy, akinek többnyire csak ez a funkciója, a játékok egy részében azonban aktív szereplő is. A szobai dramatikus játékok közül a fonóházi jelenetek különösen figyelemre méltóak, amelyek az engedélyt kérő személy megjelenésével kezdődnek. Ez az alak köznapi ruhában lépett a házba, maszkkal vagy másképpen arcát nem takarta el, tehát a jelenlévők előtt a személyét nem titkolta el. A játékra, jelenetre várók az ő rövid szereplése alatt kint az ajtó mögött vagy az udvaron tartózkodtak. A produkció fogadtatása szempontjából nagyon fontos volt a bekérető jó fellépése, határozottsága és az érdeklődés, a figyelem felkeltése a jelenetre. Ezért minden esetben különös figyelemmel választották ki a játékosok a bekérető személyét. Ez még abban az esetben is fontos, ha csak egy-két mondatból állt az engedélykérés, a bejelentés. Az általános, egyszerű bekérető formulában a bekérető, miután a kopogtatás után belépett, röviden kért engedélyt: ,Jó estét kívánok. Van egy pár vendégem, megengedik, hogy bejöjjenek?" A temetést parodizáló játék bemutatására így kért engedélyt: Jó estét kívánok e jámbor családnak. Szopoda Petykó kedves felesége kéri a ház tulajdonosát, hogy engedje meg a Petykó eltemetését. " A betyárjáték előtt: „Ide érkeztek a havasokról a betyárok. Megengedik-e, hogy bejöjjenek?" Olykor rövid párbeszéd folyik a bekérető és a szobában lévők között: Bekérető: Jó estét kívánok. Bentiek: Jó estét. Kerüljön beljebb! Bekérető: Volna nekem egy kecském, bejöhetne? Bentiek: Be, ha jól viselkedik. Be, ha nem harapós. Bekérető: Jófajta kecske ez, nem harap, jámbor jószág. Elsősorban azok a változatok a figyelemre méltóak, amelyekben a voltaképpeni prológus funkciójával találkozunk. A fonóházi lómaszkos játék egyik változatában a résztvevőket a bekéreztető verses szövegben jelenti be: Jó estét, jó estét, adja meg az isten, Hogy egy huszár cimborám szerepeljen itten. A huszár cimborám most jött szabadságra, Tessenek meghívni este vacsorára. Azt is megmondta, hogy lovastól jön be És a paripáját leteszi a szegletbe. Azt is megmutatja, mit tud szegény feje; Merre vagy hát, pajtás, gyere befele! 324