Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja
Gyakori, hogy egy-egy faluban 4—5 bandagazda is volt, aki más-más uradalomhoz szerződtetett summásokat. Ha saját falujából nem telt ki a létszám, a környező falvakat járta, sőt távolabbi vidékre is elment. így került pl. tardi bandagazda Adácsra, bogácsi summásgazda Ostorosra, tarnaleleszi, terpesi, szajlai summásgazda Bükkszékre, Sírokba, adácsi Vámosgyörkre, Tarnamérára. 47 Különösen a gazdasági válság éveiben a munkára várók saját maguk keresték meg a summásgazdákat és ajánlkoztak munkára. Pl. Mátraderecskéről Recskre, Párádra, Bükkszékről Terpesre is elmentek. A bandagazdák már decemberben írtak az uradalmaknak, de legtöbbször személyesen keresték meg az intézőket, hogy érdeklődjenek a munkalehetőségek iránt. Miután megállapodtak a munkások számában, az elvégzendő munkában és fizetségben, otthon kidoboltatták, hogy milyen feltételekkel keresnek summásokat. Egy-egy summásgazda először a rokonai, ismerősei köréből próbálta meg kiállítani a csapatot, csak utána vett fel mást is. Akivel az előző évben sok baja volt, annak kijelentette: „Hát János, már kivagyunk!" 48 Sok embernek éveken keresztül kialakult egy állandó munkahelye, de a bandagazdának is érdeke volt egy „törzsgárdát" kialakítani. Mennél nagyobb lett a munkanélküliség, annál jobban nőtt a bandagazdák hatalma. Gyakran csak bizonyos ellenszolgáltatás fejében - pl. pénz lefizetése, bor, vagy saját földjén végzett ingyenmunka stb. - vett fel valakit a csapatba, 49 függetlenül attól, hogy az 1899-ben megalkotott első toborzásra vonatkozó törvényt 1926-ban kiegészítették azzal a rendelettel, hogy a toborzó gazdának a toborzásért semmiféle ellenszolgáltatás nem jár. 50 A kezdeti évtizedekben a summásgazda is együtt dolgozott a bandatagokkal, de később csak szervezővé, munkairányítóvá vált. 51 Ha a bandagazda is dolgozott, ő járt az élen, vitte a pasztát, ő volt apásztás, az előmunkás. Legtöbbször azonban a leggyorsabban dolgozót választotta meg a bandagazda vagy a pallér előmunkásnak, aki azért, hogy „húzza" a többieket, még külön bért is kapott. Hálátlan feladat volt előmunkásnak lenni. Ha túl gyorsan dolgozott, a társai szidták. Ha lassan haladt, a pallér nem volt megelégedve vele. A summáscsapat összetételét az uradalom meghatározta. A férfiak egész részesek voltak. A legények 16-17 éves kortól mehettek egész részesnek, hajói bírták a munkát. 12-14 éves fiúk és 13 éves lányok, valamint az asszonyok félrészesnek vagy félkezesnek szegődtek. Akinek nem volt földje, legtöbbször csak így tudott megélni, de egy-egy családból, ha kevéske földjük volt is, csak annyian maradtak otthon, amennyien a föld művelését el tudták végezni. Akinek nem volt földje, vitte az egész családját, még a pendelyes kisgyerekeket is, ha egy rokon vagy ismerős nem vállalta el a gondozásukat. Ok voltak a konyhamalacok. Élelmezésüket a közösből kellett megoldani. 52 47. ENA 2097-79., ENA 1139-69. KOÓS Imre 1960. 15. NEMCSIKPál 1976. 65-66. S. gy. 48. TANNER József 1961. 33. 49. KATONA Imre 1958. 39-40., TANNER József 1961. 33., KOÓS Imre 1960. 16-18. ENA 1139-69. S. gy. 50. KATONA Imre 1958. 47-48. 51. Tóth Mihály bodonyi summásgazda volt az 1880-1890-es években, ö már az átmenetet képviselte a bandatagokkal együtt dolgozó summásgazda és a szervező „ügynök" típus között. „Máskor nem dolgozott, de az aratásban neki is meg kellett fogni a kaszát. ENA 1047-69. 52. TANNER József 1961. 4L, KOÓS Imre 1960. 18. ENA 2097-79. S. gy. 285
