Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja

A félrészesek az egész részes férfiak munkabérének a felét kapták,

53 de néha valamivel többet.

54 Ha együtt volt a csapat, a bandagazda írt az intézőnek, hogy jöhet a szerződéskötésre. A továbbiakban a szerződéskötéstől kísérjük végig a summások életét a már korábban említett források és saját gyűjtéseink alapján. A munkavállalókat dobszóval hívták össze az intéző által meghatározott időre (általában januárban, februárban) a községházára. A hirdetési és dobolási pénzt a gazdaság fizette. A főjegyző felolvasta a szerződés szövegét, megkérdezte megértette-e mindenki, van-e kifogása valakinek a szerződés valamelyik pontja ellen. Nemigen mertek szólni, még ha nem mindennel értettek egyet akkor sem, mert könnyen visszakapták a munkásigazolványukat. Mindenki aláírta a szerződést, a munkavállalást bevezették a munkásigazolványokba. Az intéző áldomást fizetett: pénzt adott a férfiaknak borra vagy pálinkára, a nőknek pedig cukorkára, hogy „ne legyen keserű a nyaruk". Iszogatás közben oldódott meg a nyelvük és tárgyalták meg maguk között, hogy a szerződés melyik pontjával és miért nem értenek egyet. IV. Készülődés, utazás. Szálláskörülmények Az indulás pontos idejét, mely általában április végére esett, az uradalmak előre közölték. A bandagazda szólt vagy üzent minden munkásnak. Elvégezték a kötelező orvosi vizsgálatot, hogy nincs-e fertőző beteg, trachomas közöttük. A feleségek, édesanyák elkészítették a ruhaneműt, kimosták, megfoltozták. A férfiak a munkaeszközöket szedték össze. A legszükségesebb holmit régi katonaládába, kuferba és zsákokba pakolták. Nevüket ráírták, nehogy összetévesszék az utazás során. Ha az egész család ment, gyakran a tulipános ládát vitték. A ládába alulra került a vászontörülköző, tiszta fehérnemű, szappan, tű, cérna. A férfiak egy kevésbé használt felsőruhát (nadrág, kabát) is vittek, a nők pedig ún. félünneplőt (egy kevésbé díszes ruhát), amit vasárnap fel tudtak venni, ha bementek a faluba, vagy a tanyán táncoltak, szórakoztak. De gyakran ebben utaztak. Ami a ládába nem fért, zsákba rakták. A mindennapi munkára kopottabb, roszszabb, gyakran foltos ruhát és télikabátot, bakancsot tettek el. A szalmát leteríteni és takarózni házilag szőtt rongypokrócot használtak, esetleg szalmazsákot is, hogy ne a szalmán aludjanak. Az asszonyok a mosáshoz lavórt vagy teknőt, mosószappant vagy mosószódát pakoltak, a teknőbe téve a dunnát is. Az utazás idejére, illetve az első napra, amíg nem kapták meg a kommencióból az első havi részt, ennivalót is készítettek: szalonnát, kenyeret, hagymát, valamint sütöttek az útra pogácsát vagy kalácsot. Kézikosárba vagy vászontarisznyába, a négylábú tarisznyába rakták. Evőeszközt és néha tányért is vittek magukkal, valamint levélpapírt és bélyeget, hogy tudjanak írni az otthon maradottaknak. 53. HmL. Letétek IV-417/26. 2382. sz. 3. 54. Első osztályú dolgozó, aki a zsákolást és kaszálást is elvégzi, havi 150 kg búzát és 4 pengőt, másodosztályú munkás, aki az előző két munka kivételével mindent elvégez, havi 120 kg búzát és 3 pengőt kapott, dr. Elek István és Ferenc szolgaegyházi bérgazdaságában 1936-ban. KOÓS Imre 1960. 20-22. Egy másik uradalomnál 1928-ban (Braun Bérgazdaság, Bicske) I. osztályú munkás 160 kg búza, 8 pengő, II. osztályú munkás 120 kg búza, 4 pengő. ENA 1774-74. 2. Itt azonban azt is kikötik, hogy az I. osztályú munkás 20-40 éves férfi, a II. osztályú munkás 17-45 éves nő lehet, köztük esetleg 15 évnél idősebb fiú, 10. 286